Justus Pál: Egy asszony arcképe

Portre of Justus Pál

Egy asszony arcképe (Hungarian)

Amióta éjszakánkint magam mellett kereslek
könnyebb lesz a szorongás is börtönsötét kiderül
félálomban mondogatom kislány kedves szeretlek
felrajzollak elringatlak nem vagyok már egyedül

Erdők illatáradását hordod sötét hajadban
szemöldököd rebbenése jelzi hajszolt napjaid
közelebb jössz elhúzódol játszol és igazad van
játék nélkül kinek volna viselhető sorsa itt

Én gyötrődöm téged árnyék könnyű ének betakar
vonásaid mélyre vésni vergődés más szerelem
kicsi melled bimbója oly szívfájdítón fiatal
de szemedben nagyon öreg rémület ül mereven

Rád gondoltam mindezt ami mérhető volt lemértem
mégis mind több benned s bennem is a mérhetetlen
mindhiába tapogatom a sötétet nem értem
tudom te sem s bennünket sem ért az érthetetlen.

Nem kérdem én annyi másik után benned új mi
van ha nem vagy mért hiányzol mélyen lent mi rebben
azt tudom csak hogy jó volna az öledbe bújni
anyám óta más menedék nincsen e hidegben

rajzolgatlak szólongatlak hát amint őt valaha
szavak szállnak nyílvesszőként feléd remegően
halkan pengve célba ütnek s holtan megállanak a
körülötted egyre sűrűbb fémkék levegőben.

 
1960
 



Uploaded byCikos Ibolja
PublisherSzépirodalmi könyvkiadó, Budapest
Source of the quotationVégrendelet
Publication date

Il ritratto di una donna (Italian)

Da quando durante le notti vicino a me ti cerco
s’allenta l’ansia e si spalanca il buio della galera
ti amo ragazzina cara nel dormiveglia te lo dico
ti disegno ti cullo non mi sento più cosi solo

Nei capelli scuri porti i profumi del bosco
aggrotti le sopracciglia era pesante il tuo giorno
ti avvicini ti tiri indietro stai giocando hai ragione
senza il gioco il destino chi lo potrebbe sopportare

Sto tribolando un canto leggero come un'ombra ti copre
incidere forte le tue linee è un tormento un altro amore
il capezzolo del tuo seno piccolo è dolorosamente acerbo
ma nei tuoi occhi è presente un rigido terrore antico

ho pensato a te ho misurato tutto ciò che era misurabile
eppure in te e in me c’è sempre di più dell’immenso
invano sto palpando il buio non ci riesco a comprendere
neppure tu lo so e neanche l’incomprensibile ci capisce.

Dopo tante non mi domando in te cosa trovo di nuovo
perché mi manchi se non ci sei cosa freme in me in basso
lo so solo che sarebbe bello nascondermi nel tuo grembo
dopo mia madre in questo freddo non ho altro rifugio

Ti disegno ti chiamo come avevo fatto con lei un tempo
come frecce volano le parole verso di te tremando
colpiscono il bersaglio tintinnando e si fermano morte
nell’aria blumettallo sempre più fitto intorno a te

 
1960



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap