Justus Pál: Tavaszi szél

Portre of Justus Pál

Tavaszi szél (Hungarian)

Zubog a szél. Hallod a fákat?
behajolnak az ablakodon,
árnyékaikat elkeverik
árnyékoddal. Hallod a fákat?

hallod a fákat? gyökerükkel
a rothadó csontokig érnek;
halottakon zúgnak az erdők -
én tudom a halottak arcát.

Zúgnak a fák. S mit szólsz a szélhez,
kopaszodó öreg barátom?
a szélhez, mely látta a tengert,
s az utakat összekeverte?

Városaid nyögnek a szélben,
tornyok, paloták hajladoznak.
Mit hoz a holnap? fájsz a szélben,
de könnycseppből sose lesz tenger.

Fekete csillagok között élsz,
barátaid elvesztik arcod,
de megfürödtél ezer szélben
és éneked eltörhetetlen.

Virágaid fájnak a szélben.
Holtak arca, tengerek íze
elkeverednek énekeddel.
Fájnak a fák. Érzed a fákat?

 
1930



Uploaded byCikos Ibolja
PublisherSzépirodalmi könyvkiadó, Budapest
Source of the quotationVégrendelet
Publication date

Vento primavrile (Italian)

Brulica il vento. Li senti, gli alberi?
si chinano dentro la tua finestra,
le loro ombre si mescolano
con la tua. Li senti, gli alberi?

li senti, gli alberi? Con le loro radici
giungono fino le ossa putrefatte;
sui morti stormiscono i boschi –
io conosco il viso dei morti.

Fremono gli alberi. Mio vecchio
amico stempiato cosa dici al vento?
del vento che ha veduto il mare,
ed ha confuso le strade?

Le tue città gemono nel vento,
si piegano le torri e i castelli.
Cosa porterà il domani? doli nel vento,
ma la lacrima non diverrà mai mare.

Vivi tra le stelle nere,
gli amici scordano il tuo viso,
ma in mille venti hai fatto il bagno,
ed è infrangibile il tuo canto.

I tuoi fiori dolgono nel vento.
I visi dei morti, sapore dei mari,
si mescolano con il tuo canto.
Dolgono gli alberi. Li senti, gli alberi?

1930
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap