Kántor Péter: Learning to Live (Megtanulni élni in English)

Portre of Kántor Péter

Megtanulni élni (Hungarian)

Most, hogy megszűnt a két világrendszer csatája,
ledőltek a falak,
kinyíltak a kapuk,
s tapsolhatunk,
hurrá, nem sikerült egy jobb világot építenünk,
nekünk legalábbis nem,
nem igaz, hogy lehet másképp is,
velünk legalábbis aligha,
most, hogy felszabadultunk ez alól az egész alól,
a keresztünk alól,
a diktatúránk alól,
a fél életünk alól,
két kutya rohan egymás felé a mezőn,
farkuk győzelmi zászló,
orrlikaikban extázis és rémület vegyüléke,
vajon mit találnak majd egymás hátuljában?
Akármit,
most már nem halogathatom tovább,
most már igazán meg kell tanulnom élni,
hát nem?
Végül is tudok evezni, úszni, fára mászni,
megtanultam autót vezetni,
elboldogulok a mosógéppel,
egyszer szorult helyzetben egy kódrendszerű
csomagmegőrzőben hagytam a csomagomat,
és ebből se származott semmi bonyodalom,
ha felvisznek egy akármilyen magas hegyre,
lesíelek onnan egész jól,
nem mint a Zurbriggen, de egész jól,
szívós vagyok, ha szorgalmas nem is,
egyetlen hatalmas elszánással
meg tudom tisztítani mindkét szobában az ablakokat,
valamikor le tudtam vezetni a gömb térfogatát is,
épp élni ne tudnék megtanulni?
A kis dolgokkal fogom kezdeni,
fokozatosan haladok
a kis dolgoktól a nagy dolgok felé,
annyit iszom, amennyi jólesik, nem többet,
nem izgulok, nem idegeskedem,
nem vigyorgok fölöslegesen,
nem esem depresszióba,
nem, mert nem javít a közérzetemen,
és megtalálom a helyes arányt
aktivitás és passzivitás között,
de előbb a kis dolgokkal fogom kezdeni.
Ha rám mosolyog egy nő,
nem kötöm vele össze rögtön az életemet,
ha szeretem, összekötöm,
mi történhet?
de ha szoros, meglazítom,
ha laza, megszorítom,
de ha nem érzem jól magam, nem esem kétségbe,
tudatosan törekedni fogok néhány dologra,
hogy jól érezzem magam,
ne túl jól, de elég jól,
reggel kelek, este fekszem,
de nem túl korán,
olyasformán, mint most, csak tudatosabban,
amin nem kell, nem fogok változtatni,
kerülni fogom a felesleges szabályokat,
nem szabom meg, hogy egy nap hány cigaretta,
mindazonáltal nem fogom szándékosan gyilkolni magam,
szokásaim lesznek! – vannak,
de ügyelni fogok rá, hogy ne legyek a rabjuk,
lehet, hogy veszek egy kutyát, de lehet, hogy nem,
láncot rá biztos nem,
az embereket szeretni fogom, de csak módjával,
de hogy fogom szeretni őket?
hogy kell szeretni őket?
Előbb a kis dolgokkal fogom kezdeni,
és ha észreveszem, hogy fütyörészek, hát istenem!
ha nem, hát nem,
készséges leszek, de ha kell, undok,
az nem lehet, hogy ne tudjak elég undok lenni!
persze mindent a kellő helyen,
erre nagyon oda kell figyelnem,
oda fogok figyelni,
hogy ne legyek se túl szórakozott, se túl pedáns,
se túl őrült, se túl normális,
se arany középutas ne, az se!
A kis dolgokkal fogom kezdeni,
nem leszek maximalista,
megőrzöm a hidegvéremet, a humorérzékemet,
de csak egy bizonyos határig,
az embernek legyenek határai!
lesznek – vannak,
Kelet-Európában nyugat-európai,
Nyugat-Európában kelet-európai,
ettől nem esem kétségbe,
nem bújok ki a bőrömből,
nem robbantom fel a világot,
én nem, sajnálom,
tudom, hogy ez opportunizmus,
de csak fokozatosan haladok,
előbb megtanulok élni,
és ha már megtanultam,
akkor is kerülni fogom a nagy szavakat,
lehet, hogy fellőnek a világűrbe,
ha nem muszáj, inkább ne,
de ha muszáj, ha fellőnek,
és nem öntözhetem tovább a Yukka pálmámat,
akkor is azt fogom mondani a kedvesemnek,
hogy öntözze tovább a Yukka pálmámat,
ha már mindenképpen fellőnek,
ha már megtanultam élni.
 
 
1990



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttps://www.pim.hu

Learning to Live (English)

Now that the war between the two world systems is over,
and the walls have tumbled,
the gates have opened,
and we are free to applaud,
hurray! we have failed to build a better world,
or at least we did,
there is no other way of doing it,
at least not for us,
now, having been liberated  from it all,
from our cross,
from our dictatorship,
from half our lives,
two dogs dash toward each other on a meadow,
their tails flags of victory,
a mixture of ecstasy and fright in their nostrils.
What will they possibly find in each other’s rear end?
Whatever, I can’t put it off any longer,
now I really will have to learn how to live,
don’t you think? After all,
I can row, swim, climb trees,
I’ve learned how to drive a car,
I know how to use toasters, phone cards,
I can get along with washing machines,
once, in a tight spot, I left my luggage
in an encoded combination locker,
but I even coped with that;
if I’m taken up a mountain, no matter how high,
I can ski down pretty well,
not like Zurbriggen, but still pretty well,
I am tough, though hardly a hard worker;
with a sudden gigantic resolve
I can clean the windows in both rooms,
there was even a time when I could
deduce the volume of a sphere,
so why shouldn’t I be able to learn how to live?
I’ll start with little things,
gradually moving up from small to big,
I’ll drink as much as I feel like, no more,
I won’t fret and won’t get excited,
nor will I grin without good reason,
and I won’t be depressed,
no, that wouldn’t improve my general well-being,
and I’ll find the right balance
between being active and passive,
but I’ll start with little things:
if a woman smiles at me
I won’t immediately attach my life to hers,
though if I love her I might—
what harm is there in that?
If it’s too tight, I’ll loosen it,
if too loose, I’ll tighten it,
but if I don’t feel at ease I won’t despair,
I’ll make a point of striving for certain things,
such as feeling well,
not too well but well enough,
I’ll get up in the morning, go to bed at night,
though not too early,
much like now but I’ll make more of a point of it,
I never fall asleep before midnight,
I won’t change that,
I’ll avoid needless regulations,
I won’t ration my daily cigarettes,
yet I won’t deliberately kill myself,
I’ll have my habits — I have them,
but I’ll be careful not to be their slave,
I might buy a dog, but I might not,
a chain round his neck certainly not,
and I’ll love humanity, but only in moderation.
But how should I love it? How can it be done?
I’ll start with little things
and if I find myself whistling, so much the better!
If not, then not! I’ll be glad
to be of help, though, if need be, also nasty,
(it can’t be that I couldn’t be nasty enough!)
everything in its proper place, of course,
I must be very careful about that,
I will be careful
not to be too absent-minded, nor excessively
pedantic, neither too mad, nor too normal,
but not to hold to the Golden Mean either!
I’ll start with little things,
I won’t be a maximalist,
I’ll keep my cool, my sense of humor,
up to a point, of course:
you must have your limits!
There will be limits— there are,
a Western European in Eastern Europe,
an Eastern European in Western Europe,
this won’t drive me to despair,
I won’t put on another face,
I won’t blow up the world
(not me, sorry),
I know this is opportunism
but I’ll stick to gradually moving on,
first I’ll learn how to live,
and when I’ve learned that,
I’ll still avoid using big words,
they might send me up into space,
I’d rather they didn’t,
but if they have to,
and I can’t water my yucca plant,
I’ll tell my sweetheart, all the same,
to go on watering my yucca plant,
if and when they send me up,
if and when I’ve learned how to live.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.hlo.hu

minimap