Kányádi Sándor: Dall'albero all'albero (Fától fáig in Italian)

Portre of Kányádi Sándor

Fától fáig (Hungarian)

Fától fáig a sűrűsödő alkonyatban
fától fáig lopja magát a gyermek
Én istenem csak vissza ne
csak ne gyalog kellene
csak le ne menjen a nap a tisztásról
legalább a csengettyűt hallanám

Meg-megtorpan futásra készen
kis szíve mint a mókus szökne bújna
borzongó nyárfalevelek közé de
hol vannak már a nyárfák hűtlenül
ott maradtak a tenyérnyi tallérnyi
fillérnyi tisztáson
Visszafelé majd
sörényébe markolok Vágtába jövök
csak addig a vastag bükkig ha még
az innen számított ötödik fáig

Őznek rókának farkasnak lenni
bokornak ágnak avarnak lenni
madárfészeknek lenni
madártojásnak lenni
nyárfalevélnek lenni
kakukkhangnak lenni
csak lovait kereső kisfiúnak
ne lenni

Még két fáig három fáig
Hallom Nem hallom Hallom
Ha eljutok addig a gyertyánig
katona leszek hajóskapitány leszek
fölfedezem Amerikát Amerika is
elveszhet de én megtalálom

Sörényébe markolok
Még egy Még három
Próféta leszek betegeket gyógyítok
Jézus leszek
föltámasztom édesanyámat
Tovább tovább most már hallom
“Áprilisnak bolondja
fölmászott a toronyba
megkérdezte hány óra
Fél tizenkettő
Fölmászott a toronyba”

Most nem hallom biztos állnak
jóllaktak már bóbiskolnak
Hogy a kutyák ennék ki a bendőjüket
hogy a farkas
Sírni kéne énekelni
éjnek lenni
nem is lenni
csak ne kéne beljebb menni

Jól eljöttem Hol a tisztás
Még csak öt fát megyek s akkor
“Ördögborda ördögborda
mézes lett a mackó orra”

Szól a csengő most is hallom
Jól eljöttem Hol a tisztás
Innen még visszatalálok
Morzsát hintek
gallyat török
nevemet a fába vésem

Szól a csengő most is hallom
folyton hallom hallom régen
Hallottam az anyaméhben

Megvár a nap
meg a nyárfák
Róka-alkony farkas-éj
haladj tovább fától fáig
biztasd magad kislegény

Rég nem hallod mégis hallod
Hold világol a tisztáson
Már a hold is lemenőbe
Morzsáid felcsipegették
gallyaid a fák kinőtték

Neved heges hieroglif
Száraz ágon csüng a csengő
lovad farkas tépte széjjel
Dzsungel már az erdő
Anyatej
Hangyatej
Tovább tovább fától fáig
“Mézes lett a mackó orra
rá is szálltak a legyek”

Elszisszent az út alólad
Nyárfák félelme ülepült
homlokod pólusaira
De csak tovább fától fáig
Nincs az a film az a magnó
vissza ez már nem játszható

Kínálkozó ágak
hurkot himbáló filozófusok
“C'est la vérité monsieur”
“Die letzte Lösung mein Herr”
“Fél tizenkettő
bolond mind a kettő”

Tovább tovább fától fáig
magad lopva
botladozva
Anyatej
Hangyatej
Ecet



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://jazsoli5.freeblog.hu/archives

Dall'albero all'albero (Italian)

Da un albero all’altro nel tramonto sempre più denso 
avanza furtivamente il ragazzino
Dio mio solo indietro no
se solo non dovessi a piedi
che non tramonti il sole sulla radura
se sentissi magari il campanellino
 
A volte si arresta pronto già a scattare
vorrebbe fuggire nascondersi come scoiattolino
tra le foglie dei pioppi tremanti ma
dove son ormai i pioppi son rimasti là
infidamente sulla radura piccola come il palmo
come il tallero il centesimo
Al ritorno
mi aggrapperò alla sua criniera galopperò
se solo fino a quella quercia possente
se solo fino al quinto albero da qui contando
 
Esser capriolo volpe lupo
esser’ cespite ramo fogliame secco
esser’ nido d’uccello
esser’ uovo d’uccello
esser’ foglia di pioppo
esser’ voce di cuculo
non esser solo un ragazzino in cerca
del suo cavallo
 
Sino a due tre alberi ancora
Lo sento Non lo sento Lo sento
Se arrivo sino a quel carpino
sarò soldato capitano di vascello
scoprirò America America potrà anche perdersi
ma io la ritroverò
 
Afferrerò la sua criniera
Un altro ancora Altri tre ancora
Sarò profeta curerò i malati
Sarò Cristo
farò risorgere mia madre
Avanti avanti ormai lo sento
“Matto d’aprile
s’arrampico sulla torre
si domandò che ore sono
Son le undici e mezzo
S’arrampicò sulla torre”
 
Or’ non lo sento certamente stanno fermi
son sazi stanno sonnecchiando
Che i cani mangiassero le loro budella
che il lupo
Bisognerebbe piangere cantare
esser’ notte
non esserci
se solo non dovessi addentrarmi oltre
Mi son allontanato troppo Dov’è la radura
Cinque alberi ancora e allora
“ Costola del diavolo costola del diavolo
di miele s’è sporcato il naso dell’orso”
 
Suona il campanellino lo sento anche ora
Mi son allontanato troppo Dov’è la radura
Di qua la strada ritrovo ancora
Spargerò le molliche
spezzerò i rami
sul tronco inciderò il mio nome
 
Suona il campanellino lo sento anche ora
lo sento di continuo da tanto tempo
Lo sentivo nel grembo materno
 
Mi attende il giorno
e anche i pioppi
Volpe – tramonto lupo – notte
prosegui dall’albero all’albero
ragazzino fatti coraggio
 
Da tanto che non lo senti eppur’ lo senti
Luna brilla sulla radura
Sta tramontando ormai anche la luna
Le tue molliche han beccate
sugli alberi son cresciuti nuovi rami
 
Tuo nome è un geroglifico cicatrizzato
Il campanellino pende su un ramo secco
tuo cavallo sbranato dal lupo
Il bosco è una giungla diventato
Latte materno
Latte di formica
Avanti sempre avanti dall’albero all’albero
„Di miele s’è sporcato il naso dell’orso
di mosche s’è ricoperto”
 
Sotto di te la strada è schizzata via
Sui poli della tua fronte
la paura dei pioppi s’è posata
Ma avanti sempre dall’albero all’albero
Non v’è nessuna pellicola nessun registratore
questo ormai non è più ripproducibile
 
Gli alberi propiziano i loro rami
i filosofi ciondolano i capestri
“C'est la vérité monsieur”
“Die letzte Lösung mein Herr”
„Son le undici e mezzo
un matto ne fa cento”
 
Avanti ancora dall’albero all’albero
trascinandoti furtivamente
inciampicandoti
Latte materno
Latte di formica
Aceto



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap