Kányádi Sándor: The little globe-trotting mouse (Világlátott egérke in English)

Portre of Kányádi Sándor

Világlátott egérke (Hungarian)

Egy árva mezeiegérke megunta a hosszú őszi esőket, s meg a koplalást. Gondolt egyet, bemerészkedett a faluba. Tudta az egértörténelmet. Hallotta az öregebbektől, hogy a házi egereknek, azoknak mindenük megvan. Pince, kamra, padlás tele minden jóval. Egyedül csak a macskától kell óvakodniok. Még örültek is a házi egerek, amikor a falu legszélső házának pincéjébe besurrant. De amikor kiderült, hogy nemcsak látogatóba jött, hanem a telet is ott szándékozik tölteni, akkor bizony már-már a rokonságot is kezdték kétségbe vonni.
– Aki mezeinek született, maradjon mezei – mondta bajszát megpödörítve a főegér. – Magunk is szűkösen vagyunk. Meg aztán itt a macska. Az még az egerésző rókánál meg a sasnál is szemfülesebb, furfangosabb. Egy-kettőre karmába kaparint.
– Bizony, bizony! – cincogták kórusban a többiek.
– Kivált, ha megtudja, hogy milyen ínyencfalatnak való érkezett.
– Könnyen megtudhatja.
– Meg bizony, meg bizony.
– S akkor aztán jaj neked, jaj neked!
Szép egy rokonság – riadt meg a kis mezeiegér –, ezek még képesek lesznek följelenteni engem a macskánál.
– Cini-cin, fuss, ha tudsz, cin-cici, fuss, ha tudsz! – Azzal már ott se voltak. Mintha a föld nyelte volna el őket. A nyirkos pince földje.
Elsötétült a világ. A nyitott pinceablakban megjelent a macska.
– Följelentettek. Föl! A nagy cincogásukkal. Jaj nekem! Végem van, végem! – dermedt meg a kisegér.
– Hát te kiféle vagy? Vagyis voltál! – morrant a macska, és már ugrott is.
De ugrott az egérke is. Nem oldalt, nem hátra, hanem szembe a macskával. Elsurrant alatta. A macska még meg is csúszott a nyirkos pince földjén. Időbe telt, míg a fenekével lefékezhetett.
A kis mezeiegér örömében még el is viccantotta magát. Így szoktak ők egérutat nyerni kinn a mezőn a sassal, rókával szemben is. Most már magabiztosan kuporodott a legalacsonyabban ülő kád alatt. Ahová egy nagyobbfajta házi egér is nehezen juthatott volna be, nemhogy a macska. Ott ült, töprengett egész éjszaka. A macska egy ideig még kerülgette a kádat. Várta, leste, hátha karma közé kaparinthatja a kis orcátlant. Még alvást is színlelt, de a kisegér nem ment lépre. Aztán amikor hallotta, hogy a macska, beletörődve a sikertelenségbe, kiugrott a pinceablakon, még szundított is egyet.
Hajnalban ismerős cincogásra ébredt. Kikémlelt s látta, hogy egy jóindulatú egérmama hívogatja:
– No, csakhogy megtaláltalak. Futtomban, ahogy visszanéztem, láttam eszes életrevalóságod. Gyere, kitaláltam valamit. Itt tovább nem maradhatsz. Tud rólad a macska. S a nemzetség is, láthattad, félti a maga kis rágnivalóját.
Fölkalauzolta a kis pártfogoltját a kamrába.
– Itt ez a bőrönd. Már be van pakolva. Nemsokára indul a gazda fia vissza az iskolába. A városba. Már el is kezdtem rajta egy kis lyukat. A sarkán, ott a legkopottabb. Tágítsd tovább, hogy beférhess. Bújj be szépen. Utazz el. Világot láthatsz. Ott kevesebb az egér. A macskák meg csak szobadíszek. Nem egerésznek. Járj szerencsével. – Azzal már be is surrant a lyukba.
A kis mezeiegér pedig egykettőre berágta magát a bőröndbe. Még valami ruhaneművel a kis lyukat is elálcázta. Mire elkészült, nyílt a kamraajtó. Meglendült a bőrönd. S a kisegér először érezte életében a repülés boldog örömét.



PublisherHolnap Kiadó
Source of the quotationp. 5-9.

The little globe-trotting mouse (English)

A little orphan field mouse, tired of the endless autumn rains and going hungry all the time, suddenly got and idea. Why not try his luck in town? He was well up on the history of mice. He had heard from his elders that house mice never suffered from want. The cellar, the pantry, the attic were all filled with goodies. The only thing was they had to watch out for the cat. The house mice welcomed him warmly when he slipped into the first house of the village. But when they found out that he wasn't just coming for a visit, but wished to spend the entire winter there, they even began to question whether they were related at all.
"He who was born a field mouse, should stay a field mouse", said the head mouse, twirling his whiskers. "We're not too well off, either. Then there's this cat. He's sharper and more cunning than a fox or eagle. He'll catch you in no time."
"Yes, yes," the others squeaked in unison. "Especially when he finds out what a choice morsel has arrived."
"And he could find out easily."
"Yes indeed, yes indeed."
"And then God help, God help you."
"A fine bunch of relatives," thought the little mouse in alarm. "These guys are capable of reporting me to the cat."
"Squeak, squeak, run away if you can. Squeak, squeak, run if you can." Then they vanished in a flash. As if the ground had swallowed them up, the damp ground of the cellar. Then it all went dark. The cat appeared at the open window. "They've reported me. They have. With their loud squeaks. Woe is me! It's all over for me! All over!" The little mouse froze in fear.
"Well now, who are you? Or rather who were you?" growled the cat and pounced.
But the little mouse jumped away. Not to the side or backward, but right toward the cat. He scurried under its belly. And the cat slipped on the damp cellar floor. It took some time before it could brake itself with its rear end.
The little mouse squeaked joyfully. That was how he had learned to escape in the field, even when confronted by an eagle or a fox. Now full of self-confidence, he crouched beneath the lowest tub where not even a larger house mouse could fit, much less a cat. There he sat thinking all night long. For a while, the cat circled the tub. It waited watching for the insolent one to slip out so it could catch him. It even pretended to be asleep, but the little mouse wasn't taken in. Then when he heard the discouraged cat jump out of the window, he had a short snooze.
At dawn he awoke to a familiar squeaking. He peeked out and saw a friendly mouse mama calling him:
"Well, I've found you. As I ran and looked back, I saw you had smarts. Come, I've thought of something for you. You cannot stay here any longer. The cat knows about you. And the clan fears for their nibbles."
She guided her little friend to the pantry. "Here's a suitcase. It's already packed. The master's son will be taking it to school with him. To the city. I've already begun to gnaw a little hole in it. There in the corner where it's the most worn. Make it bigger, so you can slip through. Go right in. Take a trip. You can see the world. Out there, there are fewer mice. The cats are only decorative; they don't catch mice. Good luck." Then she disappeared into a hole.
In no time at all the little field mouse had gnawed his way into the suitcase. He covered the hole with a piece of cloth. By the time he finished, the pantry door opened. The suitcase began to sway. And for the first time in his life, the little mouse felt the joy of flying.



PublisherHolnap KIadó, Budapest
Source of the quotationp. 5- 9.

minimap