This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Képes Géza: Őszi elégiák 1.

Portre of Képes Géza

Őszi elégiák 1. (Hungarian)

Szitál az üszkös pázsitok felett

piros permeteg: érett falevél.

Vad-nyomot, ösvényt - mindent betemet

s utánad sem marad jel itt, ne félj.

Tölgymakk pereg, most száraz ágat ér,

hangvillaként rá megpendül az ág:

e fa-hangból inditja meg a tél

a botfülü szelek zenekarát.

Az ég okádja majd a pelyheket,

s mig újra elcsitul a fergeteg:

a bokrok már ezüst-gyapjas juhok.

S az erdő: zuzmarás szakállu őrszem

a vihar után bámul eszelősen

s kékrefagyott tenyerébe huhog.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.kepesgeza.hu

Elegie autunnali 1. (Italian)

Sui prati riarsi pioviggina lentamente,

pioggiarella rossa: foglia invecchiata.

Orme di selvaggina, sentiero – tutto ricopre,

non temere, neppure di te rimarrà traccia.

Frulla la ghianda, cozza un ramo secco,

come un diapason gli risponde il ramo:

l’inverno, con quest’albero che intona,

l’orchestra, dai venti stonati, composta.

Il cielo vomiterà i fiocchi senza sosta,

e finché, nuovamente si calma la tempesta:

i cespugli sono pecore con la lana argentata.

Il bosco: è una vedetta, con la barba pruinosa,

che guarda delirante dietro la tormenta,

e soffia beffardo, dentro le mani assiderate.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationC. I.

minimap