Kölcsey Ferenc: Elfojtódás

Portre of Kölcsey Ferenc

Elfojtódás (Hungarian)


Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsülyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?

Ah, fájdalom –
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!

S mért nem forr könnyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?



minimap