Kalász Orsolya: So ertrage ich es noch unter Druck (Még szorítással így viselem in German)

Portre of Kalász Orsolya

Még szorítással így viselem (Hungarian)

»szorítás nélkül már így viselem« K. M.

 

Párizs, München, Amszterdam,

és Berlin,

talán valamelyik

budapesti bérlakásban

épp

nem is tudom, hogy hol inkább

mozdulnak most a testek.

Mert mindennek teste van és vagy

keresik vagy kerülik egymást:

A te tested az én testem,

a hangyák testét Budapesten,

a kutyák testét Berlinben,

a csótányok testét Párizsban, az egér testét Münchenben,

amit Kiku végül is azzal a csapdával, amit Tamás szalámival

kent be, megfogott, majd Kiku egy férfizsebkendöből varrt

neki egy ejtőernyőt, és Tamás fogta az egeret, a hátára

kötve az ejtőernyő, kiment a tizenkettedik emeleten az erkélyre

és óvatosan kinyitotta a tenyerét.

Később már a madarak testét a temetőben,

ahová Kikut temette Tamás, a bejáratnál

egy ornitológia tájékoztató ismerteti,

hogy milyen fajtákkal találkozunk

a sírok között.

Vagy majd anyám testét Budapesten vagy hol,

és megint a te tested,

ahogy hasztalan igyekszik kerülni a testét.

Mert tapad mindegyik test valamihez, ránehezedik,

szeretne egy kicsit megpihenni:

Budapest teste Párizs testén, Párizs teste Berlin testén,

Berlin teste Amszterdam testén,

és minden bérlakás minden csótánya, hangyája,

egere tapad,

vagy csak a délelőtt föllopakodó szerető

teste az otthon testén. De az nem pihen,

figyel...

Nincs sehol rés, nem vész el semmi,

ha akarom sem.

Talán Kiku meg tudna vígasztalni ilyenkor,

de Tamás hallgat.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://lyrikline.de

So ertrage ich es noch unter Druck (German)

»So ertrage ich es noch ohne Druck« M.K.

 

In Paris, in München, in Amsterdam

und auch in Berlin,

und in einer Budapester Mietwohnung

gerade

weiß ich gar nicht so genau

wo eher die Körper in Bewegung sind.

Denn alles hat einen Körper und sie

suchen oder meiden

sich, oder:

deinen Körper, meinen Körper

die Körper der Ameisen in Budapest,

die Körper der Hunde in Berlin,

die Körper der Kakerlaken in Paris,

den Körper der Maus in München,

die Kiku mit Hilfe der Falle, die Tamás mit Salami einrieb,

endlich fangen konnte, und dann nähte Kiku

aus einem Herrentaschentuch einen Fallschirm

und Tamás ging mit der Maus auf den Balkon

im zwölften Stock und öffnete vorsichtig die Hand.

Und später die Körper der Vögel auf dem Friedhof, wo Tamás

Kiku begraben lies, gleich neben dem Eingangstor

befindet sich ein ornitologischer Wegweiser

mit farbigen Abbildungen und Namen,

die uns aufklären, welche Vogelarten wir zwischen den Gräbern

erblicken können. Und als nächstes

den Körper meiner Mutter in Budapest, oder

anderswo

wieder dein Körper

wie erfolglos er seinen Körper zu meiden versucht,

denn jeder Körper hat sein Gewicht, lehnt sich an

um ein wenig leichter zu werden, um sich ein wenig auszuruhen:

Budapests Körper an Paris' Körper, Paris' Körper an Berlins

Körper, Berlins Körper an Amsterdams Körper und so

immer fort,

und jede Mietwohnung mit Kakerlaken, Ameisen und Mäusen

bleibt irgendwo haften, oder nur der am Vormittag

sich einschleichende Liebhaber am Körper des Zuhauses.

Und das ruht nicht, das beobachtet...

Und nirgends eine Ritze, nichts geht verloren,

auch wenn ich es wollte.

Vielleicht könnte Kiku mich an solchen Tagen trösten,

aber Tamás schweigt.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://lyrikline.de

minimap