Karinthy Frigyes: Előszó

Portre of Karinthy Frigyes

Előszó (Hungarian)

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
 
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
 
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
 
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
 
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
 
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
 
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
 
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
 
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
 
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
 
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
 
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
 
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
 
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
 
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
 
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
 
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él
 
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
 
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
 
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
 
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
 
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
 
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
 
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
 
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
 
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
 
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Related videos


minimap