Karinthy Frigyes: Foreword (Előszó in English)

Portre of Karinthy Frigyes

Előszó (Hungarian)

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
 
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
 
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
 
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
 
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
 
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
 
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
 
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
 
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
 
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
 
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
 
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
 
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
 
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
 
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
 
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
 
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él
 
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
 
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
 
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
 
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
 
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
 
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
 
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
 
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
 
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
 
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Foreword (English)

I must not tell to anyone,
So, tell it I will to everyone,
 
I tried to whisper - mouth to ear the reach -
To all of you, but one to one with each.
 
That secret, though the same, when said and done,
Is only meant to pass from one to one.
 
That secret for which I - so once conspired -,
Came into the world all bloodied and mired,
 
The word, that secret, that tiny miracle,
That I should search and find that other one
And whisper in her ear: do pass it on.
 
I must not tell to anyone,
So, tell it I will to everyone.
 
‘Tis half-way out, I almost said my bit,
It used to stick before I blurted it.
 
One just blushed, was hot from all of this,
She whispered, too, but it had turned to kiss.
 
The other hardened to ice, she froze,
Went to her grave, she left me, I suppose.
 
I must not tell to anyone,
So, tell it I will to everyone.
 
The third, she gave me a sudden look,
She laughed, I laughed, that's all it took.
 
As a child, I wrote on a doing list:
Talk to god if he does exist.
 
Not in a burning bush, nor wine, nor bread,
Had he appeared for me, that must be said.
 
In vain I waited, with envious persistence,
was judged unworthy to trust in his existence.
 
I must not tell to anyone,
So, tell it I will to everyone.
 
That teasing and torture hurt, to give them voice:
To be bad could well have been a better choice.
 
For sin and goodness, are merely dreams it seems
And reality is greater than the dreams,
 
That here I am, perhaps for days to come,
As witness to the shining of the sun.
 
I am no god, no world, I dare assume,
No northern light, nor aloe vera bloom.
 
Not better or worse than others in my tribe,
Yet I'm the most: a human who's alive.
 
Relation, acquaintance am I to all
Descendant, successor am I to all
 
I must not tell to anyone,
So, tell it I will to everyone.
 
Tell I will, or I would tell,
But lame my hands and I stutter as well.
 
I 'd tell where the road leads, I know the bends,
Do try to help me, reach out your hands.
 
Lift me to speak, to see, to live -  you must…
I cannot be speaking down here in the dust.
 
Discarded the rattle, bells I have none,
My voice in the dust is one to shun.
 
Foot on my chest, trodden down I lie,
Do come and lift me, do lift me high.
 
From many on offer, a pulpit I'll hire,
Let me go up it to what I aspire.
 
I don't yet know it, I don't know what I'll say,
But think 'tis glad tidings I'll bring today.
 
Glad tidings, good news, rainbows and secrets
For you, whom I loved,
Whilst wide-eyed, standing, for wonders I waited.
 
Which I cannot tell to anyone,
Which I now will tell to everyone.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationL. A. K.

Related videos


minimap