Kassák Lajos: 100 (Ispred kapije stojim …) (100 (Kapu előtt állok…) in Serbian)

Portre of Kassák Lajos

100 (Kapu előtt állok…) (Hungarian)

Kapu előtt állok az elfelejtett ház kapuja előtt az alkonyatban
íme a gyermek ki batyuval a hátán elvándorolt e tájról
kedvese még nem volt hiszen alig látszott ki a földből s a szülői gyámoltalan emberek a Nagyisten árnyékában hervadoztak
emlékszik még apjára amint kialudt szivarral a fogai között ott állt a piactéren s várta hogy hajnalonként ráharmatozzanak az Úr harangjai
s emlékszik az anyjára ki ott sírdogált a nagy teknők előtt s a nehéz gőzökben néha megjelentek az angyalok
fügét datolyát és cseresznyét hoztak tiszta ingecskéjükben s kövér kezecskéjükkel elsimították a mosónő szeméből a hajakat
a gyermek itt áll a kapu előtt és mindenre emlékszik
a férfiakra és asszonyokra az állatokra az aklok előtt s a virágokra amint kinyílnak és halkan énekelnek a szélben
komoly nagy ember ő már itt áll most fáradtak a szemei s a tarisznyáját unottan elvetette magától
adjatok egy pohár vizet mondja kínáljatok meg egy harapás kenyérrel
hallja a szavait vár s látja hogy senki sem ébred föl a hangjától
vizet és kenyeret mondja újra szomjas vagyok és éhes vagyok
érzem most mindenki rámnéz
de senki sem lát engem
alkonyodik
a fák sárgán hullatják leveleiket.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

100 (Ispred kapije stojim …) (Serbian)

Ispred kapije stojim u sutonu ispred kapije zaboravljene kuće
evo deteta ko je s bošćom na leđima napustio ovaj kraj
draganu još nije imao pa tek je nikao a bespomoćni roditelji u senci Gospoda venuli
još se seća oca kako je usred tržnice s ugašenim cigarom u ustima stajao i čekao da ga u osvitu prekrije rosa zvona Svevišnjeg
i seća se majke koja je ispred velikih korita tiho plakala a u teškim parama koji put su se pojavili anđeli
u čistim košuljama smokvu urmu i trešnje doneli i s debelim prstićima uklonili kosu iz očiju klonule pralje
dete ispred kapije stoji i svega se seća
muškaraca i žena životinja ispred obora i cveća kako se rascvetaju i u vetru tiho pevaju
sad je već ozbiljan odrastao čovek iznurenim očima stoji tu i nehajno odbaci bošću
kaže dajte mi čašu vode ponudite me s kriškom hleba
čuje svoj glas i vidi da od njegovog glasa niko se ne budi
vodu i hleba kaže opet žedan sam i gladan
osećam sad svako mene gleda
ali me niko ne vidi
suton je
s drveća žuti listovi padaju.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp: feherilles.blogspot.com

minimap