Kassák Lajos: 17 (Az ég akkor…)

Portre of Kassák Lajos

17 (Az ég akkor…) (Hungarian)

Az ég akkor fiatal mázolókat könnyezett elaggott patikusok
csőrén nyafogtak a flóták és azt hittük cérnaéletünkön
megoldódik a tragikus csomó
ó hogyis szónokolt egyszer jó öreganyám
ó hol is vagyok én hogy ti nem vagytok mellettem a legbátrabbak nadrágszíjján még abban a pillanatban összeszaladtak a lyukak ó kiszela méla bávatag ó lapátolás
s ó jaj a szobalányok most aranysarkantyúkat csempésznek az öregurak gerince alá
sírni kiáltani sikolytani
ki nyúlna át hozzám a barram-buci kert sövényén semmi kétség ő nyugodtan ül a hangyabolyon szabadítsátok ki a patkoló kovácsokat az ál-hírlapírókat és az őrülteket
Páris előtt megálltak az elefántok búsan és rettentően mint a koporsók
Paul Klee lelőtte az akvarell-madarat
csak a költők és a tányérszemű siberek úsznak még ide-oda a levegőben
ők okosságból vannak öntve ők megélnek a saját zsírjukon
hej de neki vagyok keseredve
add ide a rózsaszínű szallagokat hogy szívem fölé köthessem a mosdótálat
mindenre el kell készülnünk
az újságok megírták hogy a harangok visszavándoroltak az országba a békák zöldselyem ruhájukban ráültek a szökőkutakra s az asszonyok is kürtőkbe akasztották gyönyörű lábszáraikat



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

17 (Nebo tad…) (Serbian)

Nebo tad za mladim ličiocioma suzio flaute na ostarelim kljunovima
apotekara cmizdrili i verovali smo da razvezaće se tragičan čvor
na tananon nitu našeg života
o kako li jednom besedila moja dobra babica
o gde sam li ja da vi niste pored mene na remenu za čakšire najhrabrijih još u istom trenutku su se luknje isprepletale o kisela setna nekakva blabla o zgrtanje
i o joj sobarice sad zlatne mamuze krijumčare ispod kičme starih gospoda
plakati viknuti kriknuti
ko bi mi se približio preko trnovite živice vrta nema dvojbe on mirno sedi na mravinjaku oslobodite kovače potkivače lažne novinare i idiote
kao lesevi otužno i zastrašujuće su zastali slonovi ispred Pariza
Pol Kle je ustrelio akvarel-pticu
samo penici i šiberi tanjurastih očiju plivaju amo-tamo u vazduhu
oni su iz mudrosti izliveni oni i na vlastitoj tlačnji prežive
brate stvarno sam ogorčen
dodaj mi ružičaste trake da bi umivaonika nad srcem privezao
na sve moramo biti spremni
u novinama je pisalo zvona su se vratile u zemlju žabe u zelenim svilenim odelima zaseli na fontane a i žene svoje krasne noge u dimnjake vešale



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap