Kassák Lajos: 27 (Az asszonyok fogai)

Portre of Kassák Lajos

27 (Az asszonyok fogai) (Hungarian)

Az asszonyok fogai tele vannak villámokkal

ha végig mentek az erdőkön emlékezzetek áporodott hálószobáitokra

ki ne szeretné jobban a győzelmet mint a halált

és mégis valamennyien bezárjuk fiókjainkat és elvándorolunk

testvérharangok fájdalmat harangoznak

dél van s íme még egyszer felmutatom magam az értelmeseknek

egyszerűen mondom: szeretem a ropogós kenyeret

egyszerűen mondom: vegyünk el attól egyet akinek kettő van

egyszerűen mondom: miniszterelnökünk tehene egykor Bismarck nevezetes tintatartója volt

sárga babérkoszorúk alatt jönnek a távolság bajnokai

virágok alszanak tornyok ájult mezők fölött virrasztanak

tüzet és elégedetlenséget kötöttem a homlokomra barátaim reszketnek

és nem tudják hogy mi is utazunk

vörös lámpásaival elúszik bennünk az idő s valaki vár bennünket a túlsó parton

Jakoska szép lány volt az ő emléke él bennem

harmonikás szoknyát és nyitott kabátkát viselt

de egy éjszaka a nagy hídról beledobta magát a folyóba

most menjetek szépen ti is aludni

feleségem már megfürösztötte a gyerekeket mert nehéz felhőket hajt errefelé a szél s lehet hogy holnap valamennyiünknek ki kell bújnunk a bőrünkből



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

27 (Zubi žena) (Serbian)

Zubi žena su puni gromova

prolazite li šumama setite se svojih učmalih spavaonica

ko ne bi voleo više pobedu od smrti

ipak svi mi zatvaramo ladice i odlazimo

bratska zvona patnju oglašavaju

podne je evo ponovo pokazujem sebe razumnima

jednostavno govorim: volim reš pečen hleb

jednostavno govorim: oduzmemo jedno od onoga ko dva poseduje

jednostavno govorim: krava našeg premijera je nekad Bismarkova znamenita tintarnica bila

pod žutim lovorovim vencem dolaze prvaci udaljenosti

cvetovi spavaju zvonici bdiju nad onesvešćenim livadama

na čelo vatru i nezadovoljstvo mi svezali moji prijatelji drhte

i nisu svesni da i mi putujemo

crvenim svetiljkama prolazi u nama vreme i neko nas čeka na drugoj obali

Jakoška je lepa cura bila njena uspomena živi u meni

naboranu suknju i otvoren kaputić nosila

al jedne noći se sa velikog mosta u reku bacila

sad i vi lepo idite spavati

supruga mi je već okupala decu jer vetar teške oblake tera ovamo i možda već sutra svi mi moramo odbaciti vlastite kože



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap