Kassák Lajos: 27 (Az asszonyok fogai)

Portre of Kassák Lajos

27 (Az asszonyok fogai) (Hungarian)

Az asszonyok fogai tele vannak villámokkal
ha végig mentek az erdőkön emlékezzetek áporodott hálószobáitokra
ki ne szeretné jobban a győzelmet mint a halált
és mégis valamennyien bezárjuk fiókjainkat és elvándorolunk
testvérharangok fájdalmat harangoznak
dél van s íme még egyszer felmutatom magam az értelmeseknek
egyszerűen mondom: szeretem a ropogós kenyeret
egyszerűen mondom: vegyünk el attól egyet akinek kettő van
egyszerűen mondom: miniszterelnökünk tehene egykor Bismarck nevezetes tintatartója volt
sárga babérkoszorúk alatt jönnek a távolság bajnokai
virágok alszanak tornyok ájult mezők fölött virrasztanak
tüzet és elégedetlenséget kötöttem a homlokomra barátaim reszketnek
és nem tudják hogy mi is utazunk
vörös lámpásaival elúszik bennünk az idő s valaki vár bennünket a túlsó parton
Jakoska szép lány volt az ő emléke él bennem
harmonikás szoknyát és nyitott kabátkát viselt
de egy éjszaka a nagy hídról beledobta magát a folyóba
most menjetek szépen ti is aludni
feleségem már megfürösztötte a gyerekeket mert nehéz felhőket hajt errefelé a szél s lehet hogy holnap valamennyiünknek ki kell bújnunk a bőrünkből



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

27 (Zubi žena) (Serbian)

Zubi žena gromovima su puni
prolazite li šumama setite se svojih učmalih spavaonica
ko ne bi pobedu od smrti više voleo
ipak svi mi zatvaramo ladice i odlazimo
bratska zvona patnju slave
podne je i evo sebe ponovo razumnima pokazujem
jednostavno govorim: volim reš pečen hleb
jednostavno govorim: oduzmemo jedan od onoga ko dva poseduje
jednostavno govorim: krava našeg premijera je nekad Bizmarkova znamenita tintarnica bila
prvaci udaljenosti pod žutim lovorovim vencima dolaze
cveće spava zvonici nad onesvešćenim livadama bdiju
na svoje čelo sam vatru i nezadovoljstvo svezao moji prijatelji drhte
i nisu svesni da i mi putujemo
vreme u nama crvenim svetiljkama prolazi i neko nas na drugoj obali čeka
Jakoška je lepa cura bila njena uspomena u meni živi
naboranu suknju i otvoren kaputić je nosila
ali jedne noći sa velikog mosta u reku se bacila
sad i vi krenite lepo na spavanje
supruga mi je već decu okupala jer vetar teške oblake tera ovamo možda već sutra svi mi moramo vlastite kože odbaciti



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap