Kassák Lajos: 27 (Zubi žena) (27 (Az asszonyok fogai) in Serbian)

Portre of Kassák Lajos

27 (Az asszonyok fogai) (Hungarian)

Az asszonyok fogai tele vannak villámokkal

ha végig mentek az erdőkön emlékezzetek áporodott hálószobáitokra

ki ne szeretné jobban a győzelmet mint a halált

és mégis valamennyien bezárjuk fiókjainkat és elvándorolunk

testvérharangok fájdalmat harangoznak

dél van s íme még egyszer felmutatom magam az értelmeseknek

egyszerűen mondom: szeretem a ropogós kenyeret

egyszerűen mondom: vegyünk el attól egyet akinek kettő van

egyszerűen mondom: miniszterelnökünk tehene egykor Bismarck nevezetes tintatartója volt

sárga babérkoszorúk alatt jönnek a távolság bajnokai

virágok alszanak tornyok ájult mezők fölött virrasztanak

tüzet és elégedetlenséget kötöttem a homlokomra barátaim reszketnek

és nem tudják hogy mi is utazunk

vörös lámpásaival elúszik bennünk az idő s valaki vár bennünket a túlsó parton

Jakoska szép lány volt az ő emléke él bennem

harmonikás szoknyát és nyitott kabátkát viselt

de egy éjszaka a nagy hídról beledobta magát a folyóba

most menjetek szépen ti is aludni

feleségem már megfürösztötte a gyerekeket mert nehéz felhőket hajt errefelé a szél s lehet hogy holnap valamennyiünknek ki kell bújnunk a bőrünkből



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

27 (Zubi žena) (Serbian)

Zubi žena su puni gromova

prolazite li šumama setite se svojih učmalih spavaonica

ko ne bi voleo više pobedu od smrti

ipak svi mi zatvaramo ladice i odlazimo

bratska zvona patnju oglašavaju

podne je evo ponovo pokazujem sebe razumnima

jednostavno govorim: volim reš pečen hleb

jednostavno govorim: oduzmemo jedno od onoga ko dva poseduje

jednostavno govorim: krava našeg premijera je nekad Bismarkova znamenita tintarnica bila

pod žutim lovorovim vencem dolaze prvaci udaljenosti

cvetovi spavaju zvonici bdiju nad onesvešćenim livadama

na čelo vatru i nezadovoljstvo mi svezali moji prijatelji drhte

i nisu svesni da i mi putujemo

crvenim svetiljkama prolazi u nama vreme i neko nas čeka na drugoj obali

Jakoška je lepa cura bila njena uspomena živi u meni

naboranu suknju i otvoren kaputić nosila

al jedne noći se sa velikog mosta u reku bacila

sad i vi lepo idite spavati

supruga mi je već okupala decu jer vetar teške oblake tera ovamo i možda već sutra svi mi moramo odbaciti vlastite kože



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap