Kassák Lajos: Tas vage (A mérleg serpenyője in Serbian)

Portre of Kassák Lajos

A mérleg serpenyője (Hungarian)

Bartók Béla

Szóljunk valamit a zeneszerzőről is.
Láthatod szárnyas kabátban a dobogón
s az utcán, amint levett kalappal
sétál a reggeli napsütésben.

Olyan vékony, mint a halszálka
olyan fehér, mint egy liliom
de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át
csörömpöl, sír és néha ugat
hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.

Egyáltalában nem arra való figura
hogy a gyermekek elé álljon és megtanítsa őket
kesztyűbe dudálni s a szülők iránti tiszteletre.
Csak álmában fordítja felénk az arcát
csak muzsikál nekünk és sohasem kérdezi,
jelen vagyunk-e az Úrfelmutatás pillanatában.

Naponta átlépi a jó és rossz határát
s néha tarka virágcsokorral a kezében
érkezik meg onnan, ahol a tűz kialszik
a szüzek eltűnnek és a katonák meghalnak.
Senki se hinné el, hogy ő az a furcsa ember
akit az angyal tüzes karddal kiűzött a Paradicsomból.

Pedig kétségtelen, csakis ő lehet az a Sátán, aki
levett kalappal sétál, vagy odaül a zongorához
csörömpöl, sír és néha ugat olyan irtóztatóan
hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Tas vage (Serbian)

Bela Bartok

Neka nešto kažemo i o skladatelju.
Možeš ga videti na bini u lepšavom kaputu
i na ulici kako sa skinutim šeširom
u jutarnjim zracima sunca šeta.

Tanak je poput riblje kosti
beo je poput ljiljana
ali kad sedne za klavir u Zmaj se pretvara
tandrče, plače i koji put laje
da se nebo potamni i oronu zidovi kuća.

Uopšte nije lik koji bi
bio sposoban stati ispred dece da im
očita bukvicu i nauči ih na poštovanje predaka.
Tek u snu okrene lice prema nama
tek nam svira i nikad ne pita
dal smo prisutni u trenutku Velikog amena.

Svakodnevno prekorači granicu dobrog i lošeg
koji put sa buketom cveća u ruci
stiže odande gde se gasi vatra
device nestaju i vojnici umiru.
Niko ne bi verovao da je on taj čudak
koga je anđeo iz Raja sa usijanom sabljom isterao.

Ali je neosporno da samo on može biti ta Sotona koja
sa skinutim šeširom šeta ili sede uz klavir
tandrče, plače i koji put tako užasno laje
da se nebo potamni i oronu zidovi kuća.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap