Kassák Lajos: Tas vage (A mérleg serpenyője in Serbian)

Portre of Kassák Lajos

A mérleg serpenyője (Hungarian)

Bartók Béla

Szóljunk valamit a zeneszerzőről is.
Láthatod szárnyas kabátban a dobogón
s az utcán, amint levett kalappal
sétál a reggeli napsütésben.

Olyan vékony, mint a halszálka
olyan fehér, mint egy liliom
de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át
csörömpöl, sír és néha ugat
hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.

Egyáltalában nem arra való figura
hogy a gyermekek elé álljon és megtanítsa őket
kesztyűbe dudálni s a szülők iránti tiszteletre.
Csak álmában fordítja felénk az arcát
csak muzsikál nekünk és sohasem kérdezi,
jelen vagyunk-e az Úrfelmutatás pillanatában.

Naponta átlépi a jó és rossz határát
s néha tarka virágcsokorral a kezében
érkezik meg onnan, ahol a tűz kialszik
a szüzek eltűnnek és a katonák meghalnak.
Senki se hinné el, hogy ő az a furcsa ember
akit az angyal tüzes karddal kiűzött a Paradicsomból.

Pedig kétségtelen, csakis ő lehet az a Sátán, aki
levett kalappal sétál, vagy odaül a zongorához
csörömpöl, sír és néha ugat olyan irtóztatóan
hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Tas vage (Serbian)

Beli Bartok
 
Neka nešto i o skladatelju kažemo.
  Vidljiv je u lepršavom kaputu na bini
  i na ulici kako sa šeširom u ruci
  u jutarnjim zracima sunca šeta.
 
  Tanak je poput riblje kosti
  beo je poput ljiljana
  ali kad za klavir sedne u Zmaj se pretvara
  tandrče, plače i koji put laje
  da se nebo potamni i zidovi kuća oronu.
 
  Uopšte nije lik koji bi
  bio sposoban ispred dece stati da bi im
  bukvicu očitao i na poštovanje predaka naučio.
  Lice prema nama samo u snu okrene
  tek nam svira i nikad ne pita
  dal smo u trenutku Velikog amena prisutni.
 
  Granicu dobrog i lošeg svakodnevno prekorači
  koji put sa buketom cveća u ruci
  stiže odande gde se gasi vatra
  device nestaju i vojnici umiru.
  Niko ne bi verovao da je on taj čudak
  koga je anđeo iz Raja sa usijanom sabljom isterao.
 
  Ali je neosporno da samo on može biti ta Sotona koja
  sa skinutim šeširom šeta ili sedeći uz klavir
  tandrče, plače i koji put tako užasno laje
  da se nebo potamni i zidovi kuća oronu.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap