Kassák Lajos: Balada (Ballada in Serbian)

Portre of Kassák Lajos

Ballada (Hungarian)

Vaszilij Prokoff 1863-ban született
egy lengyel-orosz faluban.
13 éves korában Lodzba ment a nagyapjához,
aki kéziszövő volt, sovány és hórihorgas, mint a meszelőnyél.
Vaszilijből is kéziszövő lett, rámájával ott ült az ablak előtt,
szorgalmasan dolgozott és nagy testével eltakarta a napot.
Egyszer véletlenül kinézett az ablakon
s ekkor meglátta Hankát.

A házasság napján Vaszilij 30, Hanka pedig 26 éves volt.
Képzeljétek el, milyen különös nap lehetett ez egy kéziszövő életében!
Új ruhát vett magára és magassarkú csizmát húzott a lábaira.
Templombamenet látta, hogy az öreg cseresznyefán
egy vöröslábú, kéktollú madár ül és vidáman énekel.
A vőlegény a saját két szemével látta ezt a csodát,
de nem szólt róla senkinek.
Örült a feleségének s ezzel a nagy örömével dicsekedett el a kocsmában.
Egy év múlva újabb nagy öröm érte: megszületett az első gyerek.
Aztán megint meggömbölyödött az asszony hasa.
Vaszilij már nem nagyon örült, de az asszony azért 24 év alatt 21-szer szült.

9 gyerek halva, 12 pedig élve jött a világra.

Vaszilij már olyan ösztövér volt, mint a nagyapja.
Hanka egész nap a gyerekekkel bajlódott
s ha néha Vaszilij közelébe került, az ember elfordult tőle,
mert megérezte rajta a pelenkaszagot
s valami sötét veszedelmeket sejtett a bőre alatt.
Vaszilij áthajolt a rámája fölött és dolgozott,
az ablak előtt ült és a nap sohasem tudott beférni tőle a szobába.
Tavasszal még egyszer-kétszer eszébejutott a vöröslábú, kéktollú madár
s ilyenkor szelíden elmosolyodott.
Később megbűnhődött ezekért a csintalanságokért.
5 éves korában meghalt az első gyerek,
7 éves korában meghalt a második,
három legényfiát sztrájktörők verték agyon az amszterdami kikötőben,
volt, aki elesett a háborúban,
és voltak közöttük olyanok is, akik Amerikában kallódtak el.
Az utolsó 1919-ben a magyar vöröshadseregben szolgált
s valahol a cseh határnál fölakasztották.
Vaszilij Prokoff ekkor már alig látott tovább az orra hegyénél.
56 éves volt, de a legszőrösebb szívű rabszolgakereskedő
sem adott volna érte egy rossz nadrággombot.

Uram Isten, hol volt már a vöröslábú és kéktollú madár?
Hol volt a darázsderekú Hanka,
akiből később dagadtlábú, sovány tehénke lett
s aki 1917-ben belehalt anyai fájdalmaiba, anélkül hogy élt volna?
De Vaszilij Prokoff az egykori kéziszövő még mindig itt botlog a földön, csak éppen szívasztmája van szegénynek, bedagadtak a csuklói és nem lát a szemével.
Hol az egyik, hol a másik lodzi szövőgyár árnyékában üldögél,
bádogperselyt tart a kezében, mint a zsidó koldusok
és énekel.
Már amennyiben ezt éneknek lehet mondani.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Balada (Serbian)

Vasilij Prokof rođen je 1863 godine
u jednom poljsko-ruskom selu.
Imao je 13 godina kad je otišao u Lodz kod dede,
suhonjavog i krakatog ručnog tkalca, ko je bio pravi šilja.
I Vasilij je izučio isti zanat, pred prozorom je sedeo sa okvirom u ruci,
marljivo radio, a s golemim telom je pokrio sunce.
Jednom, sasvim slučajno, pogleda kroz prozor,
tad ugleda Hanku.

Na dan venčanja Vasilij je imao 30 godina a Hanka 26.
Zamislite, kakav neobičan dan je mogao biti u životu jednog ručnog tkalca!
Obukao je novo odelo i čizme sa visokim potpeticama.
Na putu do crkve primetio je kako na staroj trešnji
jedna ptica sa crvenim nogama, plavim perjem vedro peva.
Verenik je vlastitim očima video to čudo,
ali nikom nije spomenuo.
Radovao se svojoj ženi i u krčmi se veselo hvalio.
Za godinu dana ponovo se radovao: rodio se prvo dete.
Posle mu je žena opet postala obla.
Tome se već Vasilij nije radovao, ipak tokom 24 godine žena je 21 puta rađala.

Od njih 9 su mrtvorođeni, 12 su živi ostali.

Vasilij poput svog dede postao je suhonjav.
Hanka je čitave dane sa decom bahćala
a kad se koji put našla u blizini Vasilija, čovek joj je okrenuo leđa,
jer je osećao na njoj miris pelena
i neke mračne pogibije slutio ispod kože.
Vasilij se nagnuo na svoj okvir i radio,
ispred prozora je sedeo, od njega sunce nikad nije provirio u sobu.
U proleće koji put se setio ptice sa crvenim nogama i plavim perjem,
u tim treutcima se smeškao.
Kasnije se ispaštao zbog tih nestašluka.
Prvo mu je dete umro u svojoj petoj godini života,
drugo dete kad je imao 7 godina,
trojicu su na smrt premlatili štrajkolomci u luci Amsterdama,
neki su u ratu ubijeni,
a među njima su bili i takvi, koji su život u Americi proćerdarili.
Poslednji je 1919. u crvenoj armiji mađara služio,
njega su, negde kod granice Češke, obesili.
Vasilij Prokof u to doba već, u svojoj 56-oj godini, jedva
do nosa video, i niti najmilosrdniji trgovac robova ne bi
ponudio za njega ni sa hlače otpalog, polomljenog dugmeta.

Gospode Bože, gde je nestala ona ptica sa crvenim nogama i plavim perjem?
Gde je bila Hanka tanana struka,
koja se sa nadutim nogama u mršavu kravu pretvorila
i 1917. umrla u dubokoj žalosti bez da je živela?
Ali Vasilij Prokof, negdašnji ručni tkalac još je na ovom svetu tumarao, samo sa srčanom astmon, siromahu su članci nabrekli i jedva video.
Čas u hladu jedne, čas kod druge tkačnice zasedao,
kao jevrejski prosjaci limenu škrabnicu držao u ruci
i pevao.
Ukoliko se to moglo nazvati pevanjem.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap