This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kassák Lajos: Druženje s detetom (Barátkozás a gyerekkel in Serbian)

Portre of Kassák Lajos
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Barátkozás a gyerekkel (Hungarian)

Fekete felhők lobognak városunk fölött,
fekete madarak kopognak erdeinkben és fekete földön
piheg a gyermek, akit fekete kendős anya szült meg
az érő búzatábla oldalában 1933 június tizedikén.
Jánosnak hívják, alig nagyobb a fél karomnál, de nem olyan erős
és éppen hogy mozdul, puha lábain megtántorodik, mint a részegek
s a szemei is olyanok kicsit, mint a részegeké.
Ó, végtelenség, merre téved el benned ez a csöppnyi emberke?
Ilyen szőke hajú és kék szemű legény voltam én is hajdanában.
Emlékszem egy szép júniusi délutánra, a teliarany nap felé fordultam,
kiáltoztam a fényben, s az anyám ekkor egy nagy, piros héjú almát adott a kezembe.
Mért emlékszem erre a délutánra és mért az almára, amit meg sem érintettem fogaimmal?
Mi minden történt velem azóta, Úristen, mi minden.
S most mégis, nehéz mozgású kezeimet kinyújtom a gyermek felé,
aki hanyatt fekszik a fekete földön, fűszálat morzsol ujjai között
s a legyek kék koszorúja zsong feje körül.
A kíváncsiság és a gyámoltalanság így hoz bennünket össze idegen tájakon.
Boldog gyermeknevetés virágozd hát be felhőkkel takart napjaimat,
annak az embernek napjait, aki kemény lépteivel előtted menetel
a taposatlan utakon, aki palotákat épít szegénységében,
ki fegyvert kovácsol szavaiból, aki számonkér és osztozkodik,
aki majdnem egyedül áll a keresztúton
és a te eljövendő dicsőségedről énekel.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Druženje s detetom (Serbian)

Iznad našeg grada garni oblaci vijore,
u našim šumama garne ptice lupaju i na garnoj zemlji
dahće dete koga je desetog juna1933. u podnožju
zrelog pšeničnog polja rodila majka s crnom maramom.
Zove se Jovan, jedva je veći od moje podlaktice ali nije tako snažan,
jedva se miče, kao pijanci na mekanim nogama se uzdrma
a i oči su mu tako malene kao u pijanaca.
O, beskraju, gde li će se u tebi taj sićušan prcoljak izgubiti?
I ja sam nekad takav blond mladić bio sa plavim očima.
Sećam se jednog lepog junskog popodneva, prema čistozlatnom suncu sam se okrenuo,
u svetlost viknuo, a mama mi je tad u ruku veliku, krasnu, crvenu jabuku stavila.
Zašto se sećam tog popodneva i zašto te jabuke, koju sa zubima nisam ni taknuo?
Od onda šta sve se dogodilo sam mnom, Bože moj, šta sve.
A sad ipak, moje ruke teških pokreta prema detetu pružim
ko na crnoj zemlji naleđuške leži, među prstima travu mrvi
i oko njegove glave modar venac muha kruži.
U tuđim krajevima znatiželja i bespomoćnost tako nas spaja.
Pa radostan dečji osmehu ozari moje oblacima pokrivene dane,
dane onog čoveka ko s teškim koracima ispred tebe
na neutrtim stazama korača, ko u siromaštvu palate gradi,
ko iz svojih reči oružje stvara, ko na odgovornost poziva a i odgovara,
ko na raskrsnici skoro sam stoji
i o tvojoj budućoj slavi peva.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap