Kassák Lajos: Hvalospev (Hálaének in Serbian)

Portre of Kassák Lajos

Hálaének (Hungarian)

Legyen övé a dicséret

a nyúlánk, szőke copfos lányé

akit az Arno partjáról ismerek.

Ott jártam akkor készülve rá

hogy az Úr szolgálatába álljak

fehér reverendában, lila szalaggal a derekamon.

 

Dicsértessék az idegen föld csitri lánya

hogy letérített az ösvényről

melyen tán eltévedtem volna örökre.

Ott láttam meg őt az Arno köves partján

lábujját épp hogy a vízbe mártotta

s hogy két karjával egyensúlyozta magát

várni lehetett máris elszáll

a fény hullámain.

 

Képzeljétek el, a déli napsütésben

egy fiatal lány anyaszült meztelen

milyen hatással lehetett a csavargó kamaszra.

A szédületek és emlékek örvényei egyszerre kiapadtak

egyetlen látható pontja ő volt a világnak

vonzott s a szeme pillantásával kényszerített rá

hogy néki ajánljam fel mámorokkal és ábrándokkal

csordultig telt szívemet.

S én oly tiszta hálával, mint egy borjú

oly igaz burukkolással, mint egy árván maradt gerle

előléptem a diófa mély árnyékából.

 

Dicsértessék most

százszor megsebzett életem múlásakor is

a szép, mezítelen lányka messze, messze

már túl a valóságon, hogy ott állt a part fövenyén

s megajándékozott mindazzal

amije volt szűz mezítelenségében.

 

Ó te mágikus kristály a torony hegyén

ó te hajladozó piros láng az éjszakában

ó te hajnali kék rózsa

dicsértessél mindörökké.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

Hvalospev (Serbian)

Neka pohvala pripadne njoj,

vitkoj, blondoj devojci sa pletenicom

koju sam na obali Arnoa upoznao.

Tad sam lutao tamo kad sam se

u beloj rizi na struku sa lila trakom

spremao da Gospodu služim.

 

Neka bude hvaljena šiparica tuđine

da me je odvratila sa one staze

na kojoj bi se možda zauvek zabasao.

Nju sam tamo na kamenitoj obali Arnoa ugledao

nožni prst tek je zamočila

i kako sa dve ruke balansirala

očekivao sam da će u jednom trenu

na valovima svetlosti odlepršati.

 

Zamislite u podnevnom sunčanom sjaju

kakav uticaj je ostavila na golobradatog probisveta

kao od majke rođena gola devojka.

Odjedanput su se osušile bujice zanosa i uspomena

ona je bila jedina vidljiva tačka sveta

privlačila me je i s pogledom prisilila

da moje sa zanosima i snovima prepuno srce

njoj ponudim.

I ja sa iskrenom zahvalnošću teleta

iskrenim gugutanjem usamljene grlice

istupio iz duboke sene oraha.

 

Neka bude hvaljena i sad

prolaskom mog sto puta ranjenog života

ta daleka, daleka već iza stvarnosti postojeća

krasna, naga devojka, stojeći na pesku obale

obdarila me je sa svime što je

njena netaknuta golotinja sadržala.

 

O ti magični kristalu na vrhu tornja

o ti savijajući crveni plamenu u gluvo doba noći

o ti plavo ružo svanuća

budi hvaljena zauvek.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap