Kassák Lajos: Svakodnevnice sa nešto začina (Hétköznapok némi fűszerrel in Serbian)

Portre of Kassák Lajos

Hétköznapok némi fűszerrel (Hungarian)

I.

Mindig kérdezek mindig csak kérdezek.
Mindig keresek valamit.

Úgy látszik nehezen tűröm a magányt
ilyenkor érzem hogy fáj a jobblábam nagyujja
hogy szégyellem magam gondozatlan szakállam miatt
hogy nem mentem el a nőhöz aki olyan szentségtörőn mosolygott rám.

Mindig kérdezek mindig csak kérdezek
és az óra ketyeg felettem
és a légy fejjel lefele mászik az ajtófán
és a virágok becsukják kelyhüket.

Ó vak tapogatózásom.
Ó költészetem áttörhetetlen éjszakája.

II.

Ha megkérdezik miért írok
nem tudok rá válaszolni.

Egyszerre két világban létezem
amit az egyikben gyűjtök
a másikban elpocsékolom.

Kevesebbet látok mint a vak
kevesebbet hallok mint a süket
egyik partról
átjutok a másikra
anélkül hogy észrevenném.

Ha elkiáltanám magam
valaki talán meghallaná
de félek hogy rámtalál
a sötétben.

III.

Nagy az én világom
és mindig más
és mindig ugyanaz.

IV.

Azt álmodtam az éjszaka
hogy szülővárosom romjai közt bolyongok.
Egyre nyugtalanabb lettem
s közben ráeszméltem hogy nem is én vagyok én
hanem egy régi ellenségem vagyok
talpig fegyverben.

Az egyetlen gázlámpa irányába iparkodtam
ami az egyetlen híd peremén pislogott.
A láng felé nyúltam
és megfojtottam.

Fejem felett akkor vettem észre
a csillagos eget és a növekvő holdkorongot.
Fütyörészni kezdtem
és hazafelé indultam
hogy végre kialudjam magam.

V.

Erdőben ért az este.
Ágbogas fekete világ.
Hallom
hüllő pocskol a mocsárban
zöldszemű baglyok huhognak.
Vadászni voltam
semmit nem lőttem
s most minden ág érintésétől megborzongok
ahogyan Hemingway borzongott a dzsungel kígyóitól.

Imádkozni szeretnék egy csillaghoz
egy Szentjános bogár világító potrohához.
De nem hallja meg senki.
Szélcsend és sötétség van.
Összehúzódom mennél kisebbre.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Svakodnevnice sa nešto začina (Serbian)

I.
 
Uvek zapitkujen uvek samo zapitkujem.
Uvek nešto tražim.
 
Izgleda samoću teško podnosim
u tim trenucima osećam da me veliki prst na desnoj nozi boli
da se zbog neuredne brade sramim
da kod žene koja mi se na perfidan način smeškala nisam otišao.
 
Uvek zapitkujem uvek samo zapitkujem
a sat iznad mene kuca
i muha na ragastovu naglavačke puzi
i cveće latice zatvaraju.
 
O moja slepa opipavanja.
O neprobojna noć moje poezije.
 
II.
 
Ako upitaju zašto pišem
odgovora nemam.
 
Odjedanput u dva sveta postojim
u jednom sakupljam
u drugom profućkam.
 
Od slepca manje vidim
od gluhonemog manje čujem
od jedne do druge obale
tako stižem
da ni ne primećujem.
 
Kad bi povikao
možda bi i neko čuo
ali bojim se da će me
u mraku naći.
 
III.
 
Velik je moj svet
uvek je drugačiji
i uvek isti.
 
IV.
 
Noćas u snovima
među ruševinama mog rodnog grada sam lutao.
Postao sam sve uznemireniji
i usput sam se osvestio ja ustvrai nisam ja
da svoj davnašnji dušman sam
do zuba naoružan.
 
U pravcu jedine plinske svetiljke sam krenuo
koja je na rubu jedinog mosta tinjala.
Ruku prema plamenu sam pružio
i ugasio.
 
Zvezdano nebo i zaobljen mesečev kolut
nad glavom tad sam primetio.
Počeo sam zviždati
i kući krenuo
da bi se konačno naspavao.
 
V.
 
Noć me je u šumi zatekla.
Razgranat mračan svet.
Čujem
u močvari gmizavac brčka
sove zelenih očiju ćukaju.
U lovu sam bio
ništa nisam ulovio
i sad se od svakog doticaja grana ježim
kao što se i Hemingvej od zmija džungle ježio.
 
Voleo bi zvezdama se moliti
zatku jedne svetleće kresnice.
Ali niko ne čuje.
Mrak je i zatišje.
Što god mogu više se skupim. 



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap