Kassák Lajos: Pace mattutina (Hajnali béke in Italian)

Portre of Kassák Lajos

Hajnali béke (Hungarian)

Így még nem köszöntött rám a nap
ó egek ékszere, zöld párákon áttűző sugárzás
milyen gyönyörű ez a táj, hogy rubint öledben dajkálod 
ó csak most értem, hogy jámbor énekébe foglalt a pásztor
hogy dicséreted zümmögik a méhek, ahogy kiszállnak a kasból
s mohón szürcsölik a fényt, a réti virágok édes borát.

Látod-e magad a kék tócsák és rózsaszín patakok tükrében 
ahogyan én látlak égő koszorúd pompájában
hogy úszol a felmérhetetlen távolok közt
magadhoz vonzod az utcagyerekek csodálkozását
s a szűz liliomok, amik este becsukódnak
jöttödre kinyílnak újból s feléd küldik illatukat.
Mint pásztor tereled az ég fekete-fehér nyájait
utadból elűzöd a holdat, megvakítod a csillagokat
s hogyan beszél rólad a nép, ismered-e a parasztok hálaadó szavait, 
az asszonyok tereferéjét, mikor rólad szólnak
a sárga tarlón, vagy a kutaknál szívük alatt a magzattal.

Mennyit írtak rólad a költők, milyen dalokkal köszöntöttek 
de te kimeríthetetlen és elszédíthetetlen vagy.
Itt ülök házam előtt a kőpadon s még félig álomban
fejem búbján, gerincem csigolyáin érzem leheleted cirógatását. 
Így születik ez az írás, belőled meríti vérét
s feléd száll kitárt szárnyai ritmusával.
Láthatatlan ajkadon csüng szerelmem
és álmodom: kedvesem hírnöke és szószólója vagy
mikor téged nézlek, ugyanakkor látom őt is
vörös szép haját fésüli éppen a tükör előtt
s ugyanolyan elvarázsló tekintettel pillant felém
amilyen mély és ellenállhatatlan a te pillantásod.

És mindezeken túl mennyit segítettél nekünk
a romlás éveiben, mikor a szabadság hű fiai
úgy hullottak, mint kasza suhintása alatt a fű
mikor a rabok a te sugaraidból merítettek új erőt
mikor a zsidókat végighajtották Európán
s csak a te olajcseppjeid hullottak a meggyötört lélek tüzére.
Nincs közöttünk, aki elszakadni vágyna tőled. 
Ma is és mindörökké, aki ajkára veszi neved 
részegen zengi csókjaid dicséretét.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

Pace mattutina (Italian)

Mai, mi aveva salutato il sole, cosi
oh, gioiello del ciel’, lo sfavillio che attraversa i vapori
verdi,
com’è bello il paesaggio quando il rubino nel tuo
grembo custodisci,
oh, solo adesso afferro,come il pastore nel suo canto
devoto ti  esalta
la tua lode ronzano le api lasciando l’arnia,
quando golosi suggono la luce, il dolce vino dei fiori
campestri.

Ti vedi riflessa nel guazzo azzurro e nei ruscelli rosa,
come ti vedo io, nello splendore della tua ghirlanda
accesa
come nuoti tra le distanze immensurabili e attiri
la stupefazione dei ragazzi di strada
i gigli casti, che a sera si chiudono, al tuo arrivo
si aprono di nuovo, e verso di te il loro profumo
effondono.
Come un pastore conduci il gregge bianco- nero
del cielo
dal tuo percorso allontani la luna, offuschi le stelle
come di te il popolo parla, ne conosci le parole
di gratitudine dei contadini, il cicaleccio delle donne,
quando di te parlano, sulla stoppia gialla o presso
il pozzo col feto sotto il cuore.

Ti hanno decantato i poeti, con qual’ canto ti hanno
salutato
ma tu sei instancabile e inabbordabile.
Sto qui seduto sulla panchina di pietra davanti la casa,
ancor’mezzo assonnato, sulla testa e vertebre sento
la tua carezza.
Cosi nasce questo scritto, da te attinge il sangue,
verso di te vola col ritmo delle sue ali distese.
Il mio amore pende sulle tue labbra invisibili e sogno:
sei il messaggero e il paladino del mio amore,
guardandoti, vedo anche lei davanti lo specchio,
come sta spazzolando i suoi bei capelli rossi,
e mi guarda con lo stesso sguardo stregato,
com’ è lo sguardo tuo, profondo e irresistibile.

Oltre tutto quanto ci sei stato d’aiuto negli anni
del sfacelo, quando i figli fedeli della libertà
cadevano come l’erba sotto il taglio della falce,
quando i prigionieri attingevano la forza nuova
dai tuoi raggi,
quando gli ebrei venivano condotti attraverso tutta
l’Europa
solo le tue gocce d’olio cadevano sul fuoco delle
anime martoriate.
Tra di noi non esiste uno che rinuncerebbe a te.
Chi il tuo nome sulla bocca prende, oggi e per
l’eternità, ubriaco, la lode ai baci tuoi inneggia.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap