Kassák Lajos: Harc az angyallal

Portre of Kassák Lajos

Harc az angyallal (Hungarian)

Lappangó fény
széthullón éppen
újjászületőn éppen
cirkuszi tűzkerék
ott ahol az idegen
még nem lát semmit.

Hárman vagyunk jelen
a születés misztériumánál
de csak egyedül érzékelem
a színváltozás csodáját.

Látom a nyálas csigákat
amint kúsznak a kőfal meredekén
nem tudva hová és miért
hallom a szomorú rigót
amint párját siratja a bokorban
s rá akar venni engem is
hullassam könnyeimet
azért amit nem ismerek
és nem kívánok.

Hárman állunk
a vörös márványtömb peremén
mégis egyedül vagyok
egy születendő világ kezdetén.
Ami volt a tapintható valóság
alámerült a roppant hideg csöndbe
súlytalanul és érdektelenül
hogy helyetadjon a sikolynak
ami a születés fájdalmából
buggyan ki mint a kénes víz
mint felszakított sebekből
a forró iszapos vér.

Már hallani is
kegyetlenül elnyújtott dalát
a minden köveken átszivárgót
minden nyomokat felfedőt
minden pillantást megriasztót
minden mosolyt megfagyasztót.

Ez az a dal
mely eltéphetetlen gyökerekkel
lebonthatatlan indákkal
fonja át a világot
s amelyet a legokosabbak
a legbutább szavakkal vádolnak.

De sem a nyers ökörbőgés
sem az undorító sündisznósziszegés
nem zárhatja be a kaput
a jövevény előtt aki
virágok illatával
fény mögé rejtőzve érkezik.

Ó végtelennek tűnő éjszakám
harcaim az Angyallal
aki újszülöttemet kérte
hajnali áldozatul.

Íme megfújom a kürtöt
ami győzelmemet hirdeti.

Ajándékot hoztam népemnek
valóságot ami tegnap még valótlan volt
egy dalt csupán
amit ő dalol
az én szájamon át.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Borba sa anđelom (Serbian)

Tinjajući sjaj
upravo u raspadu
upravo u preporodu
je vatreni točak u cirkusu
tamo gde stranac
još ništa ne vidi.
 
Trojica smo prisutni
kod misterija rođenja
ali jedini sam koji
čudo promena boje oseća.
 
Vidim balave puževe
kako na strmini kamenog zida
neznajući kuda i zašto se penju
čujem tužnog kosa
kako u žbunu svoga para oplakuje
i želi i mene navesti
da u plač briznem
za onim čega ne poznajem
i ne priželjkujem.
 
Trojica smo
na rubu oslonca od crvenog mermera
ipak sam sam
na početku još nerođenog sveta.
To što je bilo opipljiva stvarnost
bestelesno i nezainteresirano
u ogromnu hladnu tišinu se utonula
da bi mesto kriku dala
što iz patnje poroda
kao sumporasta voda
iz razderane rane
kao vruća kaljava krv bljuzne.
 
Već se čuje
nemilosrdno otegnuta pesma
koja preko svake stene prokapa
koja svaki trag otkriva
koja svaki pogled prestraši
koja svaki osmeh zaledi.
 
To je ta pesma
koja nepoderivim korenjem
neuništivim viticama
svet prepliće
i koju sa najpametnijim
i najglupljim rečima optužuju.
 
Ali ni sirova rika vola
ni gnusno sikanje ježa
ne može ispred doseljenika
zatvoriti kapiju
koji skrivajući se iza svetla
mirisom cveća stiže.
 
O moja čini se beskonačna noć
moje borbe s Anđelom
ko je za jutarnju žrtvu
moju prinovu tražio.
 
Evo zasviram na rogu
što moju pobedu objavljuje.
 
Mom narodu dar sam doneo
stvarnost koja je još juče nestvarna bila
tek jednu pesmu
koju putem
mojih usta peva.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap