Kassák Lajos: Pun mesec (Holdtölte in Serbian)

Portre of Kassák Lajos

Holdtölte (Hungarian)

Középkorú ember vagyok,
hímnemű, szívós és akaratos.
Nem láttam az angyalt, ki benézett hozzánk születésem óráján,
nem volt fizetett pesztonkám, aki csodálatos dolgokat mesélt volna.
Inas voltam, szolga, mesterember, csavargó és kéregető,
jelenem hasonló a múltamhoz,
saját erőmből tartom fenn életemet,
amely egy napszámostól és egy szolgálótól fogamzott.

Szeretem a munkát és szeretem a megpróbáltatásokat.
Testvérük vagyok az embereknek anélkül, hogy ez különösebben meglátszana rajtam.
A szürke köveknek, az illatos virágoknak és a rugalmas fémeknek is a testvérük vagyok.
A lobogó tűz a bátyám és a hűvös, tiszta víz a hugocskám.
Kedvesemről is szólhatnék, de ő meghalt, alig, hogy találkoztunk,
tizenhat éves volt és érintetlen a vad indulatoktól.
Fegyvert még nem sütöttem el soha, gyereket nem neveltem föl egyet sem.
Mire való vagyok hát? – kérdezem magamtól álmatlan éjszakáimban,
mért, hogy nyitva a szemem és senki nem fordul be hozzám ezeken a tárt kapukon?
Miért ez? És miért az?
kérdezgetem magamtól untalan.

Ha madár lennék, most a tenger felett szállnék,
ha nem élnék, talán boldog is lennék,
de így csak élek és nyugtalan vagyok, mint aki nem tudja mit tegyen magával.

Hét cserép muskátli van az ablakunkban,
feleségem naponta megöntözi őket
s ők hálából kinyitják csipkézett virágaikat.
Ilyenkor úgy képzelem, az élet szép és minden dolgok érettünk valók,
közben fekszem hanyatt és egyedül a széles díványon,
éjszaka van.

Nem panaszkodom.
Csak úgy, mint oktalan gyerek, ha megered a nyelve,
elmondtam életemet.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Pun mesec (Serbian)

Srednjovečan sam,
muškarac, žilav i tvrdoglav.
Nisam video anđela ko nas je u času mog rođenja posetio,
nisam imao plaćenu dadilju koja bi čudesne priče pričala.
Bio sam šegrt, sluga, zanatlija, lutalica i prosjak,
moja sadašnjost je kao moja prošlost,
s vlastitim radom se održavam u životu
koji je od jednog težaka i jedne sluškinje začet.

Volim rad i volim iskušenja.
Brat sam ljudima bez toga da bi zbog toga posebne znakove obeležja imao.
Brat sam i sivim kamenima, mirišljavom cvetu i gipkim metalima.
Stariji brat mi je plamteća vatra a mlađa sestra sveža, čista voda.
Mogao bi govoriti i o mojoj miloj ali je umrla, jedva smo se poznavali,
šesnajt godina je imala i od divljih pobuda netaknuta.
Zasad još nisam pucao iz oružja, nisam ni jednog deteta odgojio.
Pa za što sam? – pitam se tokom besanih noći,
zašto su mi oči otvorene i niko se ne navraća kod mene preko tih otvorenih vrata?
Zbog čega je to? I zbog čega je ono?
pitam se neprestano.

Da sam ptica sad bi nad morima leteo,
da sam živ možda bi i sretan bio,
ali ovako samo živim i nemiran sam kao neko ko ne zna šta će sa sobom.

Sedam saksija pelargonija imamo u prozoru,
moja supruga svakog dana ih zaleva
a one, jer su zahvalne u punom su cvatu.
U tim trenucima zamišljam, život je lep i sve što postoji zbog nas postoji,
međutim naleđuške i sam ležim na širokoj sofi,
noć je.

Ne jadam se.
Samo poput neukog deteta kad mu se jezik razveza,
ispričao svoj život.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap