Kassák Lajos: Játék a fájdalommal

Portre of Kassák Lajos

Játék a fájdalommal (Hungarian)

A dicsőség hírharangját kongatom előtted

újszülött gyermek

érc szava zengje, hogy megjöttél e földre

egyedül és fegyvertelenül s mégis

a győzelem ígéretével szívedben

s én már hallom is a dalt, amely

felharsan egykor síró ajkaid közül.

 

Dél van és kint járok a mezőn, ahol

szorgalmas parasztok dolgoznak a földdel

apák és anyák, akik éppen olyan kicsinyek és

tehetetlenek voltak, amilyen te vagy most

tejszagú, fehér párnáid között

s ha látnád őket a derűs napsütésben

a szőlőkben, virággal behintett réteken

közéjük tipegnél, hogy köszönetet mondj

fáradt tekintetük mosolyáért és azért az önfeledt

ölelésért, melyben csöppnyi életed fogamzott.

 

Te még csak alszol és céltalan barangolsz álmaidban

olykor felemeled a kezed és tíz kicsi ujjadon

tíz fényes csillag tündököl szét a falak között

s ha olykor belekiáltasz a fájó, idegen világba

hangodban megzendülnek a végítélet harsonái.

Járom a mezőt, megtekintem magam a patak tükrében

s miközben rád gondolok, már nem is tudom

te virulsz-e a bölcső fenekén vagy ott is én vergődöm

hét tőrrel a szívemben, hétszer halálra ítélten

mégis vidám mosollyal az ajkamon, melyet csókkal illetnek

s a reménység parázs színei díszítenek.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Igra sa patnjom (Serbian)

Novorođenče ispred tebe

udaram zvono slave

neka zvuk metala objavljuje stigao si na zemlju

samotno nenaoružano ipak

u srcu sa obećanom pobedom

i već čujem tu pesmu koja

će se jednom iz tvog plačnog usta odjekivati.

 

Podne je na livadi koračam gde

marljivi seljaci obrađuju zemlju,

očevi i majke koji su baš tako maleni i

bespomoćni bili kao što si ti sada

među belim na mleko mirišljavim jastucima

i kad bi ih video na vedrom sunčanom sjaju

u vinogradima, na cvećem obraslim livadama

među njima bi tapkala da se zahvališ

za osmeh umornih pogleda i za ono svesrdno

grljenje u kojem ti je sićušan život začet.

 

Ti još samo spavaš i u snovima besciljno skitaš

koji put dižeš ruke i sa tvojih deset prstića

deset sjajnih zvezda blista među zidovima

i ako kat-kad krikneš u bolan, strani svet

u tvom glasu se oglašavaju fanfari strašnog suda.

Hodam na livadi, pogledam se u ogledalu potoka

i dok na tebe mislim, više ni ne znam

dal ti cvetaš na dnu kolevke ili se u srcu sa sedam bodeža,

sedam puta na smrt osuđeno ja otimam tamo

ipak sa vedrim osmehom jer poljupcem me dodirnuli

i boje žeravice nade me kite.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap