Kassák Lajos: Moje stvaralaštvo (Költészetem in Serbian)

Portre of Kassák Lajos

Költészetem (Hungarian)

I.

Mentenem kéne ami menthető

s én csak ülök

súlyosan

akár egy kőtömb

akár az az óriási madár

akit kamaszkoromban megsebeztem és némán vérzett el a füzes árnyékában.

Csendben a világ ismeretlen részének mély csendjében

költeményeimet írom amelyek egyszerre innen és túl vannak az irodalmon

a megszokás törvényein

a hülyék révületén.

Elég volt az ömlesztett szépből

az örökölt effektusokból.

Az én költészetem nem az álmok kusza burjánzásából

hanem a geometria szigorú rendjéből születik

lefejti a gyümölcs héját

megszerkeszti az alaprajzot

térbeállítja a tárgyakat

eltakarítja a múlt romjait

s egy szebb jövendőt ígér.

Íme költészetem valóságlényege

szavaim tartalma

vallomásaim értelmetlennek vélt értelme

tűzeső

és jégcsapok csengése

amik az ellentétek törvénye szerint

egyszerre egymás mellett élnek

és betöltik a világ

ismert

ismeretlen

tájait.

 

II.

Nemcsak a szív énekel most

nem is csak a nyelv.

Szemem kék vize

fogaim kemény fehére

testem klasszikus szerkezete

szellemem felfoghatatlan anyaga

fejem milliónyi hajszála

kezem tíz ujja

akár egy orkeszter

tíz megszállott tagja

egyszerre cseng

hogy hírt adjanak rólam

a világnak.

 

Énekelek

a fényben

és árnyékban

mindazokért akik szerencsétlenül születtek

vagy később érte őket a szerencsétlenség

a süketekért

a vakokért

a hitetlenekért

az együgyűség áldozataiért

azokért akik halálba ugranak a hegycsúcsról

s azokért is akik nem mernek előbújni a barlangból.

 

Úgy énekelek

hogy valaki más

sorsa mélyéről visszhangozza

és képessé váljék rá hogy elinduljon

a part felé

ahol korunk anyaméhe vajúdik

ahol a földbevetett mag csírát fog

ahol a magtár kapuja nem tűri a lakatot

ahol a pásztor nem hagyja cserben nyáját

ahol az ember ráismer embertársára

kezébe veszi

az anyagot

a szerszámot

és megalkotja

élete értelmének

vértől piros

szenvedéstől fekete

jegyeit.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Moje stvaralaštvo (Serbian)

I.

 

Trebalo bi spasiti što se da spasiti

a ja samo sedim

tegobno

kao gromada stene

kao ona gorostasna ptica

koju sam kao golobradac ranio i u hladu vrbika nemo iskrvarila.

Tiho u dubokoj tišini nekog nepoznatog kraja

pišem moje pesme koje su negde ispred ili iznad uobičajenih

zakona književnosti

i bunila kretena.

Dosta mi je od isklesanih lepota,

nasleđenih efekata.

Moje pesme se ne rađaju iz zamršenih bujanja snova

nego iz strogog reda geometrije

koru voća ogule

tlocrt konstruiraju

predmete u prostor stavljaju

čiste ruševine prošlosti su

lepšu budućnost obećavaju.

To je bit moga stvaralaštva

značenje mojih izraza

smisao mojih neshvaćenih priznanja

vatrena kiša je

i zveket ledenica

koje poput zakonitosti suprotnosti

jedna kraj druge žive

i poznate

i nepoznate

krajeve sveta

ispunjavaju.

 

II

 

Ne peva sad samo srce

niti samo jezik.

Plava tekućina moga oka

tvdo belilo mojih zubi

klasična struktura moga tela

nepregledna materija mog uma

mnoštvo vlasi na kosi

deset mojih prstiju

poput deset zanesenjaka

jednog orkestra

zajedno odzvanjaju

da svet o meni

obaveštavaju.

 

Pevam

i na svetlu

i u seni

o onima koji su nesretno rođeni

ili ih kasnije zla kob sustigla

o gluhonemima

slepcima

nevernicima

žrtvama zatucanosti

o onima koji se sa vrha planina u smrt bacaju

i o onima koji se plaše iz brloga izaći.

 

Tako pevam

da neko drugi

ako u dubini svoje usudi prihvati

postane sposoban prema obali

krenuti

gde se maternica našeg veka porađa

gde će zasejano seme klijati

gde vrata ambara lokot ne podnose

gde pastir svoje stado na cedilu ne ostavlja

gde čovek čoveka prepoznaje

materiju

alat

u ruku uzima

i od krvi crvene

od patnje crne

znakove

smisla postojanja

stvori.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap