Kemény István: Otcovi přátelé (Apa barátai in Czech)

Portre of Kemény István

Apa barátai (Hungarian)

Azon az egyetlen délelőttön,
a gyerekkoromban történt. Két
férfi jött a harmadikhoz
alapot ásni nála. Vidám
lakói a délelőttnek, hárman
a napsütésben. Az igazinak
vélt napsütésben srácnak
neveztek mind a hárman.
Csákánykapával, fürdőgatyában
dolgozni véltek, pedig dehogy.
Még sört sem ittak, vizet
vedeltek, s majdnem elkészültek
estig. A homokkupactól
figyeltük őket, én
és a lányaik.

Ó drága érdi férfiak, ti
Don Quijote de la Panzák, ti
pestvidéki küszködők. A
házatok kész azóta sem lett,
ilyen házban kell laknotok.
Mert lopni nem - vagy csak a
gyárból negyvenhat éves vackokat:
egy elnyírt fűrészt vagy egy
szivattyút, s otthon aztán évekig ezzel
mulattatni a talajvizet. Ti
majdnem munkás, szinte mérnök
Élet és Tudományt járatók, ti
megható találmányokra
költői annak, mit más a
sörre, borfőzők, ezüstcsinálók,
bottermelők és bárkaművesek.
Veletek éli le életét egy
valaha sorsra érdemes nő,
bólint az összes tervetekre,
hétköznap este bólogat,
nem eszik húst, és ásítozva
jógázik veletek évekig, de
vasárnap bontott téglát pucol
tíz évig nevetve-sírva-válva,
tíz évig összeszorítva száját,
de azóta már az életéről
van szó, és sírva tiltakozna -
hogy valaki tönkretette őt?!

Este a bárkáról volt szó, de főleg,
hogy mi minden kell a bárkára még:
áramfejlesztő, ködkürt, karám
és gombapince, sőt, óceán...?
Itt elaludtam, s ti nagyapák
lettetek azóta, emlékeim. 



Otcovi přátelé (Czech)

Slalo se během jediného
dopoledne, v dětství. Dva muži
přišli ke třetímu pomoci
kopat základy. Rozjaření
nájemci dopoledne, tři
ve slunečním svitu. V domnělém
svitu slunce mě všichni tři
oslovovali hošane.
S krumpáčem, v plavkách, mysleli,
že je to práce, ale kdeže.
Nepili ani pivo, chlemtali
vodu; do večera pak skoro
skončili. Pozorovali jsme je
z hromady písku, já
a jejich dcery.

Ó drazí muži z Érdu, vy
Don Quijotové de la Panza, vy
mimobudapešťští zápasníci. Váš
dům je dodnes nedostavěn,
v takovémto domě musíte žít.
Protože krást, to ne – leda tak
šestatčtyřicetileté krámy z dílny:
ztupenou pilo anebo
čerpadlo, a tím pak doma roky
rozesmívat spodní vodu. Vy
skoro dělníci a téměř inženýři,
předplatitelé Vĕdy a života, kdož
za dojemné patenty utrácíte, co jiní
za pivo, vinovarníci, stříbrokopové,
trnohradníci a smolitelé archy.
S vámi prožije život žena,
jež kdysi byla hodna osudu,
kýve na všechny vaše plány,
přes týden večer přikyvuje,
nejí maso a se zíváním
s vámi po léta cvičí jógu, ale
v neděli oklepává cihly,
deset let smíchu, slz a sbohem,
deset let zatínání zubů,
za ten čas jde už ale
o život, a má se s pláčem vzepřít –
že ji snad někdo zničil?

Večer se mluvilo o lodi,
hlavně však o všem, co tam ještě patří:
siréna do mlhy, generátor, výběh,
žampionárna, ba i oceán…?
Tehdy jsem usnul, a z vás, vzpomínky,
se za tu dobu stali dědové.



Source of the quotationBez obalu. Antologie současné maďarské poezie, H+H, 2001, 188-189

minimap