Kemény István: Epilogue (Epilógus in English)

Portre of Kemény István

Epilógus (Hungarian)

Ki tudja pontosan már, ki volt az, merthogy rég volt,
Magellán ottveszett, hát tegyük fel azt, hogy Drake volt.
Elindult napnyugatnak, keletről jött meg ő,
Vagy épp fordítva járt el, ez felcserélhető,
A lényeg az, hogy hős lett, egyként rajongott érte
A királynői udvar s a kocsma tölteléke,
Golyó volt ő, ki megjön, minden fabábut földönt,
S minden fafajet meggyőz, hogy gömbölyű a földgömb.
 
Ki tudja pontosan már, mi volt, igaz se volt tán,
Egy kérdés volt, ha volt, csak egy öblös hang a botrány,
És talán föl se tették az ünnepélyes csendben,
S így ünnepet se rontott a válasz rá: „Hát rend nem!”
S ezért a csőcselék sem vághatta rá: „Halál!”
S ezért lehet talán csak, hogy mát írunk ma már.
A kérdés ez: „Na jó, de abból mégis mi lesz,
Ha napnyugatra tartva keletről megjöhetsz?”
 
És hagyjuk ezt a kocsmát Shakespeare korával együtt,
És induljunk előre, vagy egész vissza menjünk,
Előre tegnap estig, vagy vissza Káinig,
Ki így nyelvelt az Úrral egyes rabbik szerint:
„Se törvény nincs, se bíró!” Vagyis mindent szabad,
S azóta kóborolnak e megvadult szavak.
A gyilkos, hogyha büszkén fölkél és újra lépked,
Ártatlan lesz majd másutt, mert gömbölyű a lélek.
 
És itt van újra Káin, és tegnap este van:
Ágyáról épp feláll, vén, de mégse testtelen,
Tévét kapcsol ki, vécét húz le, kezet törölget,
Lefekszik, megkerülte ma is megint a Földet,
Végigvonult alatta az összes régi tette,
És mind helyes, hisz mindet belső parancsra tette…
S megsértődik ma is, ha a súlyuk rázuhan:
Te küldtél körbe-körbe, ne mondd, hogy élsz, uram!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.veritasnova.hu/index.php

Epilogue (English)

Who knows anymore who it was, for it happened long ago,
Magellan perished, let’s just say it was Drake.
Set off westward bound, arrived from the east,
Or perhaps the other way round, could be switched,
The important thing is he became a hero, the queen’s court
And the brothel riff-raff hailed him alike,
A ball that arrives and topples every wooden doll,
And convinces every thick head that the globe is round.
 
Who knows anymore what it was, perhaps it wasn’t true at all,
One question, if indeed there was a question at all, just a deep voice the scandal,
And perhaps they didn’t even raise it in the ceremonious silence,
And thus the answer spoiled no festivities: “Well, not order!”
And thus the rabble could not snap back: “Death!”
And perhaps this is why today we write today as we do.
The question is: “What comes of it, then,
If, bearing westward, you may arrive from the east?”
 
Let’s leave this brothel, together with Shakespeare’s day,
And journey forward, or perhaps we shall go back,
Forward to yesterday evening, or back to Cain,
Who, according to some rabbis, quibbled thus with the Lord:
“Neither law nor judge!” Or rather, all is allowed,
and ever since these words wander, gone wild.
The murderer, if proudly he rises and steps anew,
Will elsewhere be innocent, for the soul is round.
 
And here is Cain again, and it is yesterday evening:
He rises from his bed, aged, yet not insubstantial,
Turns off the tv, flushes a toilet, wipes his hands,
Lies down, he’s rounded the earth again today,
In procession beneath him all his past deeds,
And all proper, fitting, for each was done by inner command…
And he takes offence, today again, if their weight falls upon him:
You sent me round and round, my Lord, don’t say that you live!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.hlo.hu/news

Related videos


minimap