Kemenczky Judit: La croce del deserto (A sivatag keresztje in Italian)

Portre of Kemenczky Judit

A sivatag keresztje (Hungarian)

Ingó fák délibábja 

a tökéletesen sárga semmiben 

az agyban gerjesztett feszültség 

villámló fájdalma 

a koponya napórájában 

a prófétaidő 

lassan lepergő 

molekulák homokszemcséit görgeti 

Ez lenne a sivatag? 

amibe esőtonnák könnyek 

korbácsolják az életet? 

Igen Ez. 

az ég szívritmusával 

amit ma magamhoz veszek 

szűziesen fehér 

kerek ostyaként 

hogy érezzem mellkasom 

tabernákulumában dobogni 

a misztikus nők 

e fénnyel terhes 

víztiszta csatornák 

ellenállhatatlanul édes erejét 

kristályhalmok 

kottafejek

kékeszöld hangok 

a száj vak börtönéből 

szökött vadmadárként 

egyenként szállnak fel 

feketén suhogó ruhák 

a trónusán három személyben

hallgató 

egyetlen és szent királyhoz: 

Krisztus a neve 

Mit mondjak Neked magamról 

e kitépett papírlapon 

Aki vércseppjeimet is számon tartod 

darabonként megszámlálod

hiszen 

e rubintvörös áttetsző 

folyékony kövek 

alkotják a Te élve lélegző 

palástod szegényes díszeit 

mit mondjak Rólad magamnak 

sivatagi szobámban? 

ahogy naponta 

kiemeled ágyából 

fölemeled a két kezem 

és megveted a kereszt ágyát 

fehéren hullámzó

mellkasomon



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.irodalmijelen.hu

La croce del deserto (Italian)

Il miraggio degli alberi ondeggianti

nella vacuità perfettamente gialla

il dolore lancinante

indotto dalla tensione del cervello

nella clessidra del cranio

il tempo profetico

fa scorrere lentamente

i fluenti granelli di sabbia

Sarebbe questo il deserto?

in cui tonnelate di lacrime piogge

frustano la vita?

Si, è questo.

quel che assumo oggi

con i ritmi del cuore del cielo

come un’ostia rotonda

candidamente bianca

per sentirlo battere

nel tabernacolo del mio petto

la forza irresistibilmente dolce

delle donne mistiche

e questi canali gravidi

di luce come l’acqua pura

le teste delle note

voci verdebluastri

dalla prigione cieca della bocca

come uccelli fuggitivi

volano uno alla volta

fruscianti abiti nereggianti

sul trono della Trinità

dell’unico e santo re

che tace:

Il suo nome è Cristo

Su un foglio strappato

cosa posso rivelarTi di me

Tu che tieni conto di ogni

goccia del mio sangue

le conti uno ad uno

infatti

queste pietre rossorubini

diafane e fluide

compongono l’ornamento umile

del Tuo mantello vivo che respira

cosa posso rivelarmi di Te

nella mia stanza desertificata?

come sul letto

rialzi quotidianamente 

le mie mani

e rifai il letto della croce

sul mio petto

che biancheggiando ondeggia



Uploaded byP. T.
Source of the quotationC. I.

minimap