Kemenczky Judit: Helderlin (Hölderlin in Serbian)

Portre of Kemenczky Judit

Hölderlin (Hungarian)

   kiváncsian kukucskált az ódon
tölgyek lombjai között Goethe úr házára
   aki ezidő tájt itta reggeli kávéját
   kávé után leült szivarozni
                                           s a füst
   rejtekében
   varázslatos mondatokat váltott Fausttal
                   egyetlen igaz barátjával
de ma már alig látott
az utóbbi években különös betegség kinozta
a tárgyakból vakitó fény szivárgott
a szemhéjára
izzó kvarc és homokszemcséket fújt a szél

velem ő semmiről de tényleg semmiről
igy nem tudna beszélni
                   gondolta irigyen
miközben bal zsebéből apró márványdarabot
vett elő és rálehelt
                   Mondd Empedokles
milyennek látsz te engem
                   mint a vőlegényt
felelte a kisöreg
   fekete öltönyén jázmincsokor
kezében hajlékony ecsettel a halott
mennyasszony szemöldökére és szempilláira
ezüstös vizsugárt kever
tévedsz Empedokles
   szorgalmas ujjak selyemkesztyűt
horgolnak a csontváz kezére s a síró csecsemőnek
arannyal diszitik fülét
de mind hiába
egy szeles napon e játékokkal megpakolva
                   szállni
kezdünk lefelé
mint a füst sötét palackban
mint az ifjú krétai ki a halálos szarvak fölött
elhibázta a táncot
cellámban nehéz ólomtükrök forognak
                   borotvafényük
fölmetszi virágaim zöld ütőerét

Fölöttem
a csatornák szennyes falán
az utolsó titkosírás
a balsors apró szálkás betűi sorakoznak
olvasatlanul



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://forum.index.hu

Helderlin (Serbian)

  je između krošnji starih hrastova znatiželjno
posmatrao kuću gospodina Getea
  on je u to doba jutarnju kafu pijuckao
  posle kafe cigaru zapalio
                                         i u skrovištu
  dima
  sa Faustom jedinim njegovim prijateljem
                   čarne misli izmenjivao
ali tad je već jedva video
u zadnje vreme neobična bolest ga je nagrizla
oči su mu bili sa predmeta isijanom svetlošću
zaslepljeni
vetar je užarene mrvice kvarca i peska nosio
sa mnom ni o čemu ali stvarno ni o čemu
ne bi znao tako pričati
                   mislio je zavidno
dok je iz levog džepa sitan komad mramora
vadio i dahom zamaglio
                   Reci Empedokle
kakvog me vidiš
                   kao mladoženju
odgovorio je čovečuljak
  na crnom odelu buket jasmina je imao
sa vitkim kistom je
srebrnastim mlazom vode kitio
obrve i trepavice mrtve neveste
varaš se Empedokle
  vredni prsti svilene rukavice
pletu na ruke kostura a uho plačnog dojenčeta
zlatom kite
ali zalud
jednog vetrovitog dana natovareni s tim igračkama
                   počinjemo
se spuštati
kao dim u tamnoj butelji
kao mladi kritanac ko je među smrtonosnim rogovima
pogrešio korake
u mojoj ćeliji teška olovna ogledala se vrte
                   njihov oštar sjaj
prereže žile kucavice mojih cvetova

Nad mnom
na zidovima prljavih oluka
nepročitano
sitna dlakava slova zla kobi
se nizaju



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap