Kemenczky Judit: William Carlos Williamsnek

Portre of Kemenczky Judit

William Carlos Williamsnek (Hungarian)

ha sokáig dolgozom éjszaka és rendezni próbálom a

délelőtt és délután megtörtént eseményeket rendezni

szétszórt gondolataim és makacsul visszatérni néhány

halottra

      ha közben teát iszom      kikapcsolom a fűtést

és szellőztetek

      ha szobám falán felfedezem a

                                                     geometrikus

az önmagába visszatérő minták halvány rajza közt a

labirintus tévedhetetlen jeleit

       ha lezárom szemem és

szemhéjam belső falán kirajzolódik a némán kanyargó

vaksötét út és menekülők elcsigázott tánca

       ha egy férfi

naplójában a vereség és páratlan balsors oldalaira

találok

ha tűz örvényszín napot lenget a szél s a befagyott

folyó alól vizizene száll ráktestü csembalók cápahegedűk

és korallkürtök a szeretetlenség akkordjai

ha felismerem

némák szívében a szavak nagy zarándokútját s látom

testüket mely a törékeny ruházat alatt mint

                                               nehézsörényű

oroszlán bőg és tündököl

       ha majd véget ér ez a nap    ez az

észvesztő futás a simára döngölt agyagon a szárny és

farkcsapás legyek és férgek rohamát kivédeni

ha szétnyílt ágyam szakadéka felett szárnyas nap repül

a mérleg előtt fekete lámpákat gyújt a kéz s az

ezüsttartóban mozdulatlan szív ítéletre vár

       ha a törvény

őre fülemhez hajol üvöltve és szól: itt nem mehetett be

senki más mert ezt a bejáratot csak neked szánták most

megyek és becsukom

igen ha a szentély mélyén arcomba vág a hó s

                                                      megfeketült

vásznakról közeledő lépteimre visszhangzó kiáltás felel

ha kifaragtam fuvoládat amin majd te játszol s

                                                      elnevezem

Aruziétnek a vesztőnek

ha világosság és sötétség kettős

tekintete hirtelen egymásba olvadnak

akkor leengedem végre a sárga redőnyt s mezítelen

                                                        talppal

a konyha kőkockáin táncolok s halkan dúdolom

neked és magamnak:

 

hiány ó hiány

idegen hullámverés ajkait kóstoló FÉNY Te

kit a megragadott emlékezet sóból és a tenger

hulladékaiból faragott szobrok közé képzel a

lerombolt színház kőpárkányaira hol a magashomloku

álarc repedéseiből kettétört arc figyel hol a sötét

selyem és lószőrparókát a tenger apró fekete madarai

tépdesik te akkor oszthatatlan adományaiddal a SZINÉSZ

megkínzott szemhéjára hallgatag szájára s a felfelé

fordított tenyéren átzúduló idő szenvedélyes ábráira

szállsz

       add vissza közömbös szívemnek add vissza

félelemtől szorongástól megtisztult tetemnek az

öröm könnyű nyelvét melyet a mélységek áramlata

a csupa árulás és csupa megbánás a nekilendülés

és visszahullás számtalan mozdulata a vastrónusán

izzó szibilla

egyetlen engedékeny intésére szült



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://forum.index.hu

À William Carlos Williams (French)

si je travaille tard dam la nuit et que je tente de mettre en ordre les

événements survenus clans la matinée et l'àprés-midi de mettre en

ordre mes pensées dispersées et revenir têtue à quelques morts

 si entre-temps je bois du thé j'arrête le chauffage et j'ouvre pour

 aérer si je découvre stir le mur de ma chambre au milieu des motifs

intermittents et géométriques les signes discernables du labyrinthe

 si je ferme les yeux et

 sur le mur intérieur de mes paupières se dessine le chemin sinueux

silencieux dans la nuit noire et la danse éreintée des

   fugitifs

   si dans le journal

 d'un homme je tombe sur les pages de la défaite et du malheur sans

pareil si le ven ag i te un soleil couleur de feu et de tourbillon et de

 dessous la rivière geéet une musique d'eau monte violoncelle à corps

de crevette violon de requlin et cors de corail accords du manque d'amour

   si je reconnais

l e pèlerinage des mots clans le cœur des muets et je vois leur corps dessous

l es frêles vêtements qui rugit et

flamboie comme un lion à crinière lourde

 que se terminera ce jour cette course à perdre raison sur l'argile tassé

1'aile et le battement de queue parer l'assaut des mouches et des vers

si au-dessus du précipice de mon lit béant vole un soled ailé

la main allume des lampes noires vis-á-vis la balance et clans le réceptade

d'argent le cœur immobile attend le jugement

   si le gardien

de la loi se penche et hurle à most oreille : ici personne d'autre

n'a pu pénétrer car cette entrée à toi seule est réservée maintenant

je vais et je ferme

oui si dans le fond du sanctuaire la neige frappe mon visage

et un cri retentit depuis les toiles noircies et répond à mes pas

   qui s'approchent

quand j'aurai taillé la flûte où to joueras et 1'appellerai

aruziét-le-perdant

               si le double regard du clair et de l'obscur

soudain se fondent l'un daps l'autre

alors je baisse enfm le volet jaune et je danse, la plante

nue des pieds sur le carrelage de la cuisine et tout bas je

chantonne pour toi et pour moi :

 

manque ô manque

Lumière qui goûte les lévres d'une houle étrangese Toi que la

mémoire reniée imagine parmi les sculptures sculptées de sel et

de déchets marin sur les balustrades en pierre d'un théàtre en

ruine oú d'entre les fissures regarde un masque au front

démesuré un visage en deux

cassé où les menus oiseaux noirs de la mer effrangent des

tuniques de crin et de

soie toi qui par tes dons indivisibles te poses sur les paupières

meurtries et la bouche muette de l'Acteur et sur les figures

passionnées du temps qui déferle sur la paume retournée à

mon corps purifié par la peur rends à mon cœur indifferent

rends le léger parler du plaisir langage enfanté par les courants

des profondeurs par la toute-traîtrise et le tout-remord par les

multiples gestes du projeté du retombé au seul signe indulgent

de la main de la sybille qui brûle sur son trône de fer



Uploaded byP. T.
Source of the quotationR. J.

minimap