Kondor Béla: Két képlet

A szerelem kínnal adagolt
keserves évei elteltek
csak a maradt gyönyör van.

Napjaimban vöröspalástú
férfi járkál szabadon.
Ábrázata váltakozó
a lépte halványuló
hamar, mint a szerelem.

Ragaszkodni csalárdsággal
el-elmásolt barátsággal.
Csinált és igazi jóság
nehezül fektében ránk
majd szemrehányón felül
és átkozott pofával néz.

Arca mély vízbe merül
s mint a halotté, nehéz.

Nem néz többé
de lát mindörökké
az igazi volt
és az egyetlen volt.