Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket

üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd

szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,

megannyi dús, tündöklő ékszerét.

Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,

és elgurul, akár a brilliáns.

A pompa ez, részvéttelen, derült,

magába-forduló tökéletesség.

Jobb volna élni. Ámde túl a fák már

aranykezükkel intenek nekem.

Voici ce que l’automne apporte. Des fruits frais

sur un plateau de verre. De lourds raisins,

Émeraude foncé, des poires aux reflets de jaspe,

Tous ses joyaux éclatants, somptueux.

D’une grosse baie glisse une goutte d’eau

Qui va rouler comme un brillant.

C’est cela le luxe: la perfection,

Sereine, implacable, en soi-même se mirant.

Mieux vaudrait vivre, mais là-bas, les arbres

De leur main dorée déjà me font signe.