Kosztolányi Dezső: Litánia (Az őszi utcán…)

Portre of Kosztolányi Dezső

Litánia (Az őszi utcán…) (Hungarian)

Az őszi utcán fuj a szél.
A fa az éjszakába fél.

Csak fuj a szél, fuj, egyre fuj
Azt mondja, nincsen semmi uj.

Nincs semmi uj, csak unalom.
Hányódás régi utakon.

Nincs semmi uj, nincs semmi jó
És nem igaz, hogy lenni jó.

Nem jó az élet méze sem.
Nem jó aludni csendesen.

Nem jó ásítva kelni fel
S fülledt undorral telni el.

Nem jó feküdni gondtalan
És átkozott, ki gondba van.

Nem jó kacagni tétován
A virágfüstölős szobán.

Nem jó rohanni sebtiben,
Nem jó: a nem, nem: az igen.

Nem jó a csend, nem jó a szó.
A sirba tán még ott se jó.

De úgy szeretnék egymagam
A földre esni hangtalan.

Csak esni, bukni, hullani,
Minthogyha fájna valami.

Elhagyni sárga butorom,
Csatangolni, mint egykoron.

Lakástalan és egyedül
Bolyongani, kivert ebül.

Ott, ahol senkise tanyáz
Bámulni, hogy lobog a gáz.

Halálba ringani vakon
A dagadt, őszi árakon.

Elveszni lassan hallgatag
A sirva-siró ég alatt.

A vállamon egy rongy köpeny.
Így állani közönyösen.

Sürü esőben állani,
Mint a kopár fa ágai.

Csak fázni egész éjszaka
És ázni, mint egy árva fa…

 
1913
 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://epa.oszk.hu

Litanija (Na ulici u jesen…) (Serbian)

Jesensku ulici vetar hladi.
Drvo u noć se straši.

Duva vetar, duva, duva bez prekida
Uz to priča, nema novina.

Nema novina, tek dosada.
Tumaranje na starim cestama.

Nema novina, nema ništa što bi bilo dobro,
I nije istina, da je bitisanje dobro.

Ni nektar života nije dobar.
Ni tihi san nije dobar.

Nije dobro ustati pospano
I dan provesti u dosadi, tek tako.

Nije dobro bezbrižno odmarati se,
I koga brige terete, proklet je.

Nije dobro smejati se sa skepsom
U sobi zadimljenim cvetnim polenom.

Nije dobro žurno žuriti se,
Nije dobro: ne i da je: ne.

Ni u tišini, ni u graji nije dobro.
Možda ni u grobu nije dobro.

Al bi uistinu voleo
Na zemlju pasti nečujno.

Tek pasti, propasti, spotaknuti,
Kao kad nešto iznutra muči.

Požuteli nameštaj napustiti,
Kao nekad, besciljno potucati.

Samotno, nad glavom bez krova
Lutati poput oteranog psa.

Tamo, gde ne postoji spas,
Promatrati kako bukti gas.

Predati se slepo smrti,
Jesenskoj nabrekloj bujici.

Polagano, nemo nestati
Kad će i nebo plakati.

Na ramenu mi visi kaput, poderano.
Pa ovako stajati nehajno.

Gusta kiša me obliva
Kao i gole grane drveta.

Poput usamljenog drveta kisnuti
I tokom noći smrznuti...

 
1913



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap