Kosztolányi Dezső: Ich träume jetzt von lauter bunten Tinten (Mostan színes tintákról álmodom in German)

Portre of Kosztolányi Dezső

Mostan színes tintákról álmodom (Hungarian)

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

1910



Ich träume jetzt von lauter bunten Tinten (German)

Ich träume jetzt von lauter bunten Tinten.

Am schönsten find ich Gelb... ja, gelb ist fein;
möcht viele Briefe meiner Freundin schreiben,
die ich sehr liebe, ist sie auch noch klein.
Japanisch möcht ich schreiben, Krikelkrakel,
ein Vögelchen noch drauf mit Schnörkelstietz.
Doch will ich auch noch andre Farben haben!
Wie wär's, wenn ich auch Braun und Grün benütz
und Gold und Silber? ja, noch tausend andre,
Millionen Farben sind es, die ich brauch,
schamhafte wie verliebte, grelle, graue,
natürlich lustiges Lila, Weinrot auch.
Ich brauche Violett als Trauerfarbe,
auch Ziegelbraun und Himmelblau, das just
so zart ist wie die Spiegelung im Fenster
der Eingangstür am Mittag im August.
Ich brauch auch Purpurrot, das loht wie Feuer,
das droht wie Blut bei Sonnenuntergang.
Dann schriebe ich: Mit Blau an meine Schwester,
mit Gold an meine Mutter, seitenlang.
Ein goldenes Gebet würd ich ihr schreiben
mit Tinte, die wie Morgenröte brennt.
In einem alten Turme möcht ich sitzen,
wo ungestört ich nichts als schreiben könnt!
ja, schreiben möcht ich, schreiben, Stund um Stund!

Mein Leben wär auf einmal schön und bunt!




minimap