Kosztolányi Dezső: Bandiera (Zászló in Italian)

Csak bot és vászon,

de nem bot és vászon,

hanem zászló.

Mindíg beszél.

Mindíg lobog.

Mindíg lázas.

Mindíg önkívületben van

az utca fölött,

föllengő magasan

egész az égben,

s hirdet valamit

rajongva.

Ha már megszokták és rá se figyelnek,

ha alszanak is,

éjjel és nappal,

úgy hogy egészen lesoványodott,

s áll, mint egy vézna, apostoli szónok

a háztető ormán,

egyedül,

birkózva a csönddel és a viharral,

haszontalanul és egyre fönségesebben,

lobog,

beszél.

Lelkem, te is, te is -

ne bot és vászon -

légy zászló.

Solo un'asta e una tela,

ma non è solo asta e tela,

bensì bandiera.

Parla sempre.

Sventola sempre.

E' sempre febbricitante.

E' sempre in estasi

in alto sulla via,

Appassionata, annuncia

qualcosa

ondeggiando in alto,

su nel cielo.

Quando ci si fa abitudine

e nessuno ci bada più,

anche se dormono,

di notte e di giorno,

è completamente smagrita,

è issata,in cima al pinnacolo,

come un apostolo smilzo,

da solo,

in lotta contro il silenzio e la tempesta,

vanamente

ma sempre più maestosamente,

sventola,

parla.

Anima mia, anche tu, anche tu -

non bastone e tela

ma sii una bandiera.