Kosztolányi Dezső: Oh, quante volte vi vedo (Ó, hányszor látlak mégis bennetek in Italian)
|
Ó, hányszor látlak mégis bennetek (Hungarian)Ó, hányszor látlak mégis bennetek, kis testvérkéim, rongyos gyermekek. Deres kertekben, ablakom alatt, ott lázadoztok ti ijesztve, némán, kékzubbonyos, halálra-szánt csapat, a hóba, ködbe, fenyvesek árnyékán. A pici kőműves mily csatakos, milyen fakó a pöttön lakatos, az ács fia, mint Jézus, oly csodás, pörölyt emel a kicsike kovács, sír a bognár, az asztalos fia, egész, egész gyermek-ármádia. Apámat hívnám, de ő alszik mélyen, a messzeség zenél a messze éjen. És nézem őket és siratom őket az éjjeli, makrancos zendülőket. Harcolva árnnyal és meleg szobával, nyitott szemmel velük szövetkezem, és ablakon és véren-sorson által őnékik nyújtom úri, kis kezem.
|
Oh, quante volte vi vedo (Italian)
Oh, quante volte vi vedo Piccoli fratelli miei, bambini in stracci. In giardini brinati, sotto la mia finestra, là vi ribellate, muti, senza paura, sotto l'ombra dei pini, in neve e nebbia. Il piccolo muratore quanto è inzaccherato, come pallido il piccolo magnano, il figlio del carpentiere è come Gesù, alza il martello il piccolo fabbro, piange il figlio del falegname e carraio, e fatto di bambini questo esercito. Chiamerei mio padre, ma lui dorme, è profonda e senza confini la notte. Li guardo e piango per loro, loro, i piccoli ribelli della notte. Combattendo il buio con gli occhi aperti nella stanza calda mi alleo a loro e attraverso la finestra e contro ogni sorte pongo loro la mia piccola mano da signore.
|