Kovács András Ferenc: And Christophorus sang (És Christophorus énekelt in English)

Portre of Kovács András Ferenc

És Christophorus énekelt (Hungarian)

vinnélek át a mély vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts vad árba szállanom
vinnélek át a mély vizen
mint csillagot nagy éj viszen
mint szél nyaraknak illatát
miként rügyecskét ringat ág
hordozlak mint a fájdalom
vinnélek át a gyors vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts sodrásban állanom
vinnélek át a gyors vizen
mint mindenséget sors viszen
miként rügyecskét ringat át
halálom rajtad villan át
ha gyermek még a fájdalom
vinnélek át a mély vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts sodrásban állanom
vinnélek át a mély vizen
mint szívverést ha vér viszen
miként rügyecskét ringat ág
ha semmiségbe illan át
a súly a sodró fájdalom
vinnélek át a gyors vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts vétkemtõl válanom
vinnélek át a gyors vizen
mint teljességet torz viszen
úgy hordanálak vállamon
ringatva mint a fájdalom
miként rügyecskét ringat ág
mint szél a széna illatát
vak űr szülötte csillagát


And Christophorus sang (English)

I’d carry you upon my shoulders
across the fury of deep waters
give me your strength in wild currents
I’d carry you upon my shoulders
as nightly sky its star so bright
as wind conveys the summer scents
as a twig cradles its tender shoot
across the rush of rapid waters
you are like pain, my only truth,
I’d carry you upon my shoulders
keep me steady in dark currents
across the rush of quick waters
as fate upholds eternity
as a twig cradles its tender shoot
you show me my mortality
before pain can outgrow childhood
I’d carry you upon my shoulders
across the fury of deep waters
keep me steady in dark currents
I’d carry you upon my shoulders
as veins sustain the heart’s ascent
as a twig cradles its tender shoot
I’d carry you upon my shoulders
when pain the deepest human root
shortly passes into nothing
across the fury of quick waters
help me to expiate my sin
across the fury of dark waters
as a freak bearing perfect splendour
I’d carry you upon my shoulder
cradled like the pain of truth
as a twig cradles its tender shoot
as wind conveys the scent of hay
as blind night bears the star of day



minimap