Kovács András Ferenc: A Christophorus spieval (És Christophorus énekelt in Slovak)

Portre of Kovács András Ferenc

És Christophorus énekelt (Hungarian)

vinnélek át a mély vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts vad árba szállanom
vinnélek át a mély vizen
mint csillagot nagy éj viszen
mint szél nyaraknak illatát
miként rügyecskét ringat ág
hordozlak mint a fájdalom
vinnélek át a gyors vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts sodrásban állanom
vinnélek át a gyors vizen
mint mindenséget sors viszen
miként rügyecskét ringat át
halálom rajtad villan át
ha gyermek még a fájdalom
vinnélek át a mély vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts sodrásban állanom
vinnélek át a mély vizen
mint szívverést ha vér viszen
miként rügyecskét ringat ág
ha semmiségbe illan át
a súly a sodró fájdalom
vinnélek át a gyors vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts vétkemtõl válanom
vinnélek át a gyors vizen
mint teljességet torz viszen
úgy hordanálak vállamon
ringatva mint a fájdalom
miként rügyecskét ringat ág
mint szél a széna illatát
vak űr szülötte csillagát[1]



[1] Az óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől -- így jutott el Kristóf végül Krisztushoz. Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot. Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra. Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: "Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál." És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával. forrás: katolikus.hu



Source of the quotationjelenkor.net / A nagy verslista: 30 legjobb kortárs magyar vers a kritikusok szavazata alapján

A Christophorus spieval (Slovak)

bral by som ťa cez hlbokú vodu
do krku na plecia by si mi sadol
pomôž aby som do divého prúdu mohol
bral by som ťa cez hlbokú vodu
ako hviezdu veľká noc nesie
ako vietor letné vône prenáša
ako konár púčik kolembá
nosím ťa ako ma schytlo bolenie
bral by som ťa cez rýchlu vodu
do krku na plecia by si mi sadol
pomôž aby som v prúde stáť mohol
bral by som ťa cez rýchlu vodu
ako osud nesie celosť
ako konár púčik kolembá
moja smrť cez teba preniká
kým bolesť ešte nedozrie
bral by som ťa cez hlbokú vodu
do krku na plece by si mi sadol
pomôž aby som v prúde stáť mohol
bral by som ťa cez hlbokú vodu
ako krv preváža tlkot srdca
ako konár púčik kolembá
ak do ničoty preniká
ťarcha a vznášajúca sa clivota
bral by som ťa cez rýchlu vodu
do krku na plecia by si mi sadol
pomôž aby mi hriech odpadol
bral by som ťa cez rýchlu vodu
ako netvor celistvosť vlečie
tak by som ťa na pleciach niesol
kolembajúc ako bôľ
ako konár púčik kníše
ako vietor vôňu slamenú
slepý pán hviezdu plodenú[1]



[1] Sv. Krištof (Christophorus) patrí medzi veľmi známych a populárnych svätých. Pred Druhým vatikánskym koncilom patril aj k tzv. Štrnástim pomocníkom v núdzi. Podľa legendy bol synom pohanského kráľa (v Kanaáne alebo v Arábii, jeho manželka bola však kresťankou) ktorého nazval Offerus (Offro, Adokimus alebo Reprebus) a zasvätil ho pohanským bohom Apollovi a Machmetovi. Keď dospel, chcel slúžiť len tomu najmocnejšiemu, koho stretne. Slúžil teda mocnému kráľovi a potom aj satanovi. No zistil, že aj satan sa trasie pred krížom. Krištof sa dal pokrstiť. Ako svoju úlohu a Božiu vôľu pre seba považoval pomáhať ľuďom dostať sa na druhý breh prudkej rieky. Jeden deň sa stalo, že prišlo dieťa, ktoré chcelo ísť tiež na druhý breh. Krištof ho teda vzal na plecia a niesol. Dieťa však bolo každým krokom ťažšie a ťažšie. Krištofovi sa zdalo, akoby niesol celý svet na svojich ramenách. Dieťa sa mu predstavilo ako Spasiteľ celého sveta a kázalo mu, aby zapichol svoju palicu do zeme na brehu rieky. Krištof tak urobil a do druhého dňa palica zapustila korene a vyrástla z nej nádherná palma. zdroj: zivotopisysvatych.sk



Uploaded byRépás Norbert
Source of the quotationtranslator

minimap