Kovács András Ferenc: Őszi levélke Balla Zsófiának

Portre of Kovács András Ferenc

Őszi levélke Balla Zsófiának (Hungarian)

Herr es ist Zeit. Így hívta, várta Rilke.
Jüteborg mellett. Kastélypark. Porosz tó.
Nagy ősz köszönt a nyárra, fára, szilre -
Közelgő fagyra már se pénz, se posztó…

Nem úgy, miként rózsába zárva Rilke,
De András bátyád alkot: él, a prosztó!
Bár lelke lombja báva sárba sír le -
Nem lőn poéta, sem nyerész kegyosztó.

Lehetne, persze, Erdély jó fia…
Lírában princeps, önző mágnásmiska,
Ki műsebét tán többször átfáslizta -

A manna meg szemerkél, Zsófia…
Elsántikál a rím is, mert koros tán:
Költőtakonyból úgyse lesz borostyán.


Post scriptum

Ölellek, írj, készülj a télre, húgom!
Döfölnek itt honosb szarvashibák…
S míg ágbogas sok búmat légbe búgom,
Sorban lebőgnek: “Elhallgass, svihák!”

Párzási pástjuk mind körülpisilték:
A falvédőn valóság még a látszat…
A rózsából engedjétek ki Rilkét!…
Utószezon van: hajtás, prémvadászat!



minimap