Kovács András Ferenc: An meine Kritiker. Zu meinem Geburtstag. Plagiat! (Bírálóimhoz. Születésnapomra. Plágium! in German)

Portre of Kovács András Ferenc

Bírálóimhoz. Születésnapomra. Plágium! (Hungarian)

Harmincnégy éves lettem én:
nem bódít versen vett remény,
se bű,
se báj.

A mennybolt menten rámborúl:
nem éltem jól, sem jámborúl,
csupán
bután.

Mint kínom égő ékezet,
lobog világom: létezek !
Enyém
e fény !

Hallom: vagyok, mert nem vagyok,
hisz bennem nem rág, nem ragyog
serény
erény…

Azt mondják, arcom régi maszk:
miért is vágok én grimaszt,
ha kell,
ha nem ?

Divatbölcs egy sem érti tán:
helyettök lettem én vidám
iszony.
Bizony.

Magamnak túl nehéz terű
vagyok - nem vált meg vers, se bű,
se báj.
Sebaj.



An meine Kritiker. Zu meinem Geburtstag. Plagiat! (German)

Bin vierunddreißig Jahre alt:
nicht blind in Poesie verknallt,
Magie?
Nein nie!

Der Himmel mir im Kopfe bebt:
hab weder gut noch fromm gelebt,
nur dumm
herum.

Wie Schmerz, der eine Wunde schürt,
glüht meine Welt, was ihr gebührt,
ich bin
ein Sinn!

Es heißt, ich bin, weil ich nicht bin,
mich ziehts zu keiner Tugend hin,
Genug
Betrug...

Pure Maske sei mein Gesicht,
Fratzen schneiden, ich laß es nicht,
warum?
darum!

Der Zeitgeist wird das nicht verstehn,
mir aber konnt es besser gehn
mit Abscheu
treu

Ich bin mir einfach selbst zu schwer -
wo nehm ich die Erlösung her,
wohin?
nicht schlimm.



minimap