Kovács András Ferenc: Transylvanisches Fragment (Erdélyi töredék in German)

Portre of Kovács András Ferenc

Erdélyi töredék (Hungarian)

Miként erdélyi templomok falán
Freskók cafatja, csonkabonka festmény
Kit már az Úr is régen elfelejtett,
S nem látogatja többé fürge fénnyel -
Olyak leszünk mi: láthatatlanok,
Lappangva mészben, szétmaró időkben
Isten se tudja: megvagyunk-e még,
S hogyan, miért, hány vak réteg mögött
Várhatja ráncok hős föltámadását,
Mosolynak könnyű táncát kérges arcunk,
Ha megvagyon még s meg nem rontatott -
Olyak leszünk, mint megkopott legendák,
Mártírok, szentek, üdvözült pogányok
És poklok, mennyek, végítéletek
És elkendőzött nagy kálváriák
És krisztusos képeknek roncsai -
Olyak leszünk, csak megtört részletek:
Nem kisdedek, királyok, Máriák,
Csak törmelék, balsors diribdarabja:
Nem vert hadak, csak súlyos vad paták,
Sok megfutó láb, zászló, seb, kereszt -
Olyak leszünk: áldáshintő kezek,
Hűlt semmiből pallost suhogtatók,
Levágott törzsek, népek, végtagok,
Fejek fölött szentlélek vagy szekerce
Villantja szárnyát: megrepedt szemek,
Redők, ruhák, gazdátlan glóriák
Halomba hányva, összevisszaságban -
Olyak leszünk mind: szétmálló művek,
De zűrzavarban méltó rendre vallók -
Ki fejti meg hiányzó részeinket,
Ki rakja össze, festi hű egésszé,
Ki lesz, ki rajtunk majd fölismeri
Egy ismeretlen mester kézvonását?


Transylvanisches Fragment (German)

Wie an den Kirchenwänden Siebenbürgens
Verwischte Fresken, aufgeriebene Bilder,
Die selbst der Herrgott längst vergaß
Und nicht mehr aufsucht mit beseltem Licht -
So werden auch wir sein: unsichtbar,
Versteckt im Kalk und ausgesetzt den Zeiten,
Selbst Gott hat Zweifel: ob es uns noch gibt.
Warum und wie er unter lauter blinden Schichten
Mit Auferstehung des Gequälten rechnen soll
Mit tanzend leichtem Lächeln in faltigem Gesicht,
Falls wir noch eines haben mitten im Verderben -
Wir werden sein wie staubige Legenden,
Märtyrer, Heilige, verklärte Heiden
Und Höllen, Himmel, Weltgerichte,
Und unter Schleiern liegen die Passionen
Und Christusbilder, ganz und gar verstümmelt -
Wir werden sein: lauter gebrochne Splitter,
Nicht Kindchen, Könige und Marien,
Nur Trummerstücke und fatale Fetzen,
Nicht geschlagene Heere, nur schwere, wilde Hufen,
Füße, Fahnen, Wunden, Kreuze, alle auf der Flucht -
Wir werden sein: segenspendende Hände,
Kaltem Nichts entschwirren unsre Schwerter,
Durchschnittne Körper, Völker und Gelenke,
Heiliger Geist oder der Dolch über den Köpfen
Blinkt mit seinen Flügeln: aufgesprungene Augen,
Falten, Kleider, verwaiste Heiligenscheine,
Aufgetürmt zu einem Abfallhaufen -
Wir werden sein: verwitternde Gestalten,
Im größten Chaos doch bereit zu würdiger Ordnung -
Wer wird das Bruchstück unsrer Spuren deuten,
Wer legt zusammen, macht daraus getreu ein Ganzes,
Wer kommt, an uns im Wirrwarr zu erkennen,
Die Handschrift eines unbekannten Meisters?



minimap