Kovács András Ferenc: Transylvanian fragment (Erdélyi töredék in English)

Portre of Kovács András Ferenc

Erdélyi töredék (Hungarian)

Miként erdélyi templomok falán
Freskók cafatja, csonkabonka festmény
Kit már az Úr is régen elfelejtett,
S nem látogatja többé fürge fénnyel -
Olyak leszünk mi: láthatatlanok,
Lappangva mészben, szétmaró időkben
Isten se tudja: megvagyunk-e még,
S hogyan, miért, hány vak réteg mögött
Várhatja ráncok hős föltámadását,
Mosolynak könnyű táncát kérges arcunk,
Ha megvagyon még s meg nem rontatott -
Olyak leszünk, mint megkopott legendák,
Mártírok, szentek, üdvözült pogányok
És poklok, mennyek, végítéletek
És elkendőzött nagy kálváriák
És krisztusos képeknek roncsai -
Olyak leszünk, csak megtört részletek:
Nem kisdedek, királyok, Máriák,
Csak törmelék, balsors diribdarabja:
Nem vert hadak, csak súlyos vad paták,
Sok megfutó láb, zászló, seb, kereszt -
Olyak leszünk: áldáshintő kezek,
Hűlt semmiből pallost suhogtatók,
Levágott törzsek, népek, végtagok,
Fejek fölött szentlélek vagy szekerce
Villantja szárnyát: megrepedt szemek,
Redők, ruhák, gazdátlan glóriák
Halomba hányva, összevisszaságban -
Olyak leszünk mind: szétmálló művek,
De zűrzavarban méltó rendre vallók -
Ki fejti meg hiányzó részeinket,
Ki rakja össze, festi hű egésszé,
Ki lesz, ki rajtunk majd fölismeri
Egy ismeretlen mester kézvonását?


Transylvanian fragment (English)

As on the walls of Transylvanian churches
Fresco fragments, tattered-shattered paintings,
Now long forgotten even by the Lord,
No longer tended by the nimble sunbeams -
Of such will we be: invisible,
Lying hidden in time’s corroding lime
Not even God knowing if we still exist,
Or how, why, under how many blind strata
Our callused faces lie, hoping for the heroic
Resurrection of wrinkles in a tear-dance or smile,
Should it subside without too much damage -
We’ll be like so many threadbare legends,
Salvaged pagans, meek martyrs and saints,
And hells, heavens, doomsday judgements,
Calvaries suffered and then hushed up,
And remnants of the images of Christ -
All these we’ll be, details merely, and crushed:
Not infant babes, Eastern sages or Marys,
But broken debris, misfortune’s odds and ends:
Not lost battles, but dark savage hoofs,
Retreating heels, flags, wounds and crucifixes -
All these we’ll be: hands raised for blessing,
Sweeping swords through the cool empty air,
Truncated tribes, nations, bodies and limbs,
And the wings of a hatchet or holy ghost
Shimmer above: eyes gouged, torn creases,
Fabrics and skin, ownerless aureoles,
A tossed up pile of haphazard bedlam -
These we’ll all be: crumbling artworks
Yet worthy exhibits within the confusion -
Who will explain our missing pieces,
Who will restore them to coloured wholeness,
Who will one day recognise in us
The signature of an unknown master?



minimap