Kukorelly Endre: O bolo (A torta in Portuguese)

Portre of Kukorelly Endre

A torta (Hungarian)


A harmadik emeleten lakom. Ha
kinyitom az ablakot, bejön az
égbolt, és valamennyi csillag megjelenik.
Valamennyi esélyes kicsi csillag. Van
olyan, akit ez nem érdekel.
Ő igazából csak tíz deka
szalámit szeretne megenni. Csak tíz
dekát kér, tíz dekával, egyszerre
legalább tíz deka szalámit, de
kenyér nélkül annyit, minden nélkül,
csak úgy, tisztán. Az nem
jelentéktelen. Bár nem is sok.
A konyhába ül le enni.
Mert túl fáradt. Ott ülne,
az asztalt nézné, állandóan
egy pontra bámulna csak, és
égne a szeme a fáradtságtól.
Fordítva lenne a feje. Fordítva
nézne ki. Vagy megszökne inkább
valami gépezetben. Egy tortába beépítve.
Egyszer látott ilyet egy filmben.
Bekapcsolták a habot. Bekapcsolt a
habverő, elborította a hab azt
a színészt. De kiásták, kis
ijedtség volt, semmi vész, kilapátolták
a tortából. Gyorsan kilapátolták, közben
még jól tele is ehette
magát habbal. Amennyi csak belefért.
Abból pedig sok beleférne. Nyugodtan
leehetne mindent. Nyugodtan lehetne minden.
De nincs ilyen, ilyesmi nincs
is, csak kitaláltam. Nem volt
egyébként olyan nagyon könnyű. Úgy
hiszi ő is, hogy nem.


PublisherPannon Könyvkiadó, Budapest
Source of the quotationKukorelly Endre: Én senkivel sem üldögélek

O bolo (Portuguese)


Moro no terceiro andar. Se
abro a janela, entra
o céu. E todas as estrelas aparecem.
Podem aparecer todas as pequenas estrelas.
Mas há gente a quem
isso não interessa. A verdade é que ele só
queria comer cem gramas de salame.
Só queria cem gramas.
Cem gramas. Para já, queria
pelo menos cem gramas de salame. Mas todo
sem pão. Sem nada, apenas
assim, e pronto. E já não é
pouco. Mas também não é muito.
Poderia sentar-se na cozinha.
Estava muito cansado. Ali estava.
Olha para a mesa. Detém-se então
a fitar um ponto. E arderiam
os olhos de cansaço. E
teria a cabeça ao contrário. Olharia
às avessas. Poderiam mandá-lo
à fava. Ou então fugiria numa
modesta máquina. Montado num bolo.
De repente ligam as natas, a
batedeira, que bate as
natas, e ele sente-se como se
estivesse fechado, como
se as natas o cobrissem
todo. Porque cresceram de
mais. Depois viriam escavar, era apenas
um pequeno susto, de nada, sem problema.
Extraíram-no do bolo. Extraíram-no logo,
entretanto pudera empanturrar-se
de natas. O mais
que podia. E podia
muito. Tinha podido sujar-se
todo. Tudo poderia acontecer. Mas
não pode ser. Céu, cintilaçõ
es, muito, até de mais, não pode ser. Ou
foi só uma invenção. Acho
que não é assim tão fácil. Ele
também acha que não.


PublisherQuetzal Editores, Lisboa
Source of the quotationUm jardim de plantas medicinais

minimap