Kukorelly Endre: Az 1984-es kijárat

Portre of Kukorelly Endre

Az 1984-es kijárat (Hungarian)

     Ottlik Gézának

Van olyan pont, ahonnan nem mozdulsz, egy vagy több is. Arra is gondolsz, hogy menekülj, de sohasem olyan biztos, mint ahogy hiszed. Ha együgyűen követed a jelzéseket, könnyen kijutsz a labirintusból, ahová ki tudja, miért merészkedtél

nem tudod, hogy kerültél oda

kijutsz és beleveszel a valóságba, elkeveredsz a világban. Ám ha látod, nem neked jeleznek, ha látod jól, csak magadra hagyatkozhat, és erőd megfeszítve végigjársz az egész rendszeren, átlátod a szerkezetét

kis időre abbahagyom a szerkezetet, amíg megeszek egy kemény banánt

átlátod és kijutsz. Csak nem szabadulsz ki. Eljutsz egy terembe, ahol tiéd minden, leülsz, és elég. De hogyan, hisz legbelül vagy, körülzárva, mint egy atlétatrikó. Körülzárnak, körbevesznek, és a süket csend. Mégis

ennél a mondatnál könnyű elakadni

mégis, szél fúj, a nap süt, város, virág, nők, csend, éjszaka, erdő, lámpafény, takaró, papírlap, Mozart, anya, tűz, gyertya, sült hús, bor, szőnyeg, madárhang, föld, futball, könyvtár, könyvszag, folyó, éhség, álom; minden megvan.

Asylum.

Felkészültem? Felkészülök és eljutok oda? Hagyd el és csukd be átkozott irodalmi tapasztalataidat. Hajtsd be tehát e birodalmaikat.


Ausgang 1984 (German)

     für Géza Ottlik

Vielleicht, ja, ist da ein Punkt, von dem du dich nicht rührst, einer oder mehr sogar. Auch denkst du dran, zu fliehn, doch ist das nie so sicher, wie du glaubst. Wer einfältig den Zeichen folgt, gelangt leicht aus dem Labyrinth, in das er sich Gott weiß warum gewagt;

du weißt nicht, wie du hinkamst

du gelangst heraus und schwindest in die Wirklichkeit, verlierst dich in der Welt. Doch wenn du weißt: nicht dir bedeuten jene Zeichen, wenn du wohl weißt: auf dich selbst nur kannst du dich verlassen, und deine Kraft aufbietend das ganze System durchschreitest, durchschaust du sein Gefüge

eine Weile lasse ich das Gefüge, bis ich eine harte Banane gegessen habe

du durchschaust es, gelangst heraus, aber kommst nicht frei. Langst an in einem Raum, wo alles dir gehört, setzt dich hin und Schluß. Aber wie denn, bist du doch drin im Innersten, umschlossen wie ein Unterhemd. Man umschließt und umringt dich und taube Stille ist. Und doch

bei diesem Satz ist leicht steckenbleiben

und doch weht Wind, scheint die Sonne, Stadt, Blumen, Frauen, Stille, Nacht, Wald, Lampenlicht, Zudecke, Papierblatt, Mozart, Mutter, Feuer, Kerze, Braten, Wein, Teppich, Vogelstimmen, Erde, Fußball, Bibliothek, Buchgeruch, Fluß, Hunger, Traum; alles ist da.

Asyl

Bin ich gerüstet? Rüste ich mich und lang dort an? Laß sie zurück, klapp sie zu deine verdammte literarische Weisheit. Treib also ein, was dieses Reiches ist.




minimap