Kukorelly Endre: Az 1984-es kijárat

Portre of Kukorelly Endre

Az 1984-es kijárat (Hungarian)

     Ottlik Gézának

Van olyan pont, ahonnan nem mozdulsz, egy vagy több is. Arra is gondolsz, hogy menekülj, de sohasem olyan biztos, mint ahogy hiszed. Ha együgyűen követed a jelzéseket, könnyen kijutsz a labirintusból, ahová ki tudja, miért merészkedtél

nem tudod, hogy kerültél oda

kijutsz és beleveszel a valóságba, elkeveredsz a világban. Ám ha látod, nem neked jeleznek, ha látod jól, csak magadra hagyatkozhat, és erőd megfeszítve végigjársz az egész rendszeren, átlátod a szerkezetét

kis időre abbahagyom a szerkezetet, amíg megeszek egy kemény banánt

átlátod és kijutsz. Csak nem szabadulsz ki. Eljutsz egy terembe, ahol tiéd minden, leülsz, és elég. De hogyan, hisz legbelül vagy, körülzárva, mint egy atlétatrikó. Körülzárnak, körbevesznek, és a süket csend. Mégis

ennél a mondatnál könnyű elakadni

mégis, szél fúj, a nap süt, város, virág, nők, csend, éjszaka, erdő, lámpafény, takaró, papírlap, Mozart, anya, tűz, gyertya, sült hús, bor, szőnyeg, madárhang, föld, futball, könyvtár, könyvszag, folyó, éhség, álom; minden megvan.

Asylum.

Felkészültem? Felkészülök és eljutok oda? Hagyd el és csukd be átkozott irodalmi tapasztalataidat. Hajtsd be tehát e birodalmaikat.


Exit 84 (English)

     To Géza Ottlik

Perhaps, yes, there is a point from which you don't move, one or more. You also consider escaping, but it's never as certain as you imagine. He who follows the signs simple-mindedly easily gets out of the labyrinth into which God knows why he ventured;

you don't know how you got there

you get out and fade into reality, get mixed up in the world. But, if you know: those not beckoning you, if you know well: you can rely only on yourself, and straining yourself walk through the whole system, then you'll see through its structure

I leave off structure for a time, while I eat a ripe banana

you see through it, the get out, but don't free yourself. You reach a hall where everything's yours, you sit down and it's enough. But how, when you're right inside, locked in like a vest. They lock you in, surround you and there's deaf silence. Yet

it's easy to get stuck here in this sentence

And yet the wind blows, the sun shines, city, flower, women, silence, night, forest, lamplight, blanket, sheet of paper, Mozart, mother, fire, candle, roast
meat, wine, carpet, birdsong, earth, football, library, booksmell, river, hunger, dream; you've got everything.

Asylum

Have I prepared? Am I preparing and getting there? Leave it, and lock up your damned literary experiences. So, drive in those of the empire.




minimap