Kukorelly Endre: Elrendezés

Portre of Kukorelly Endre

Elrendezés (Hungarian)


Miközben teremtette, mormogott az
Úr, kezdetben az Eget és a Földet,
a Nagy Világot,
kinyitotta a,
és kipakolt belőle
kegyhátizsákot.
Remélem, morgott, hogy ez az
egész egészen
jól el lesz velem,
azért bele előre
nézett egy kicsit
a történelem
be, bele, hajrá fejest épp a
szabadságharcba, de gyorsan ki
kapcsolta. Na és.
Gyümölcs és gyümölcsözés
egyensúlyban van,
jól van, slusz-passz-kész.
Termel, mormol, nyelveket
gyakorol, bereked közben,
és belebrekeg,
úgy hangsúlyoz a
Jóisten, mint
a kisgyerek.
Nem használnám
föl, először gondolta
úgy, a virágot,
de másnap rájöve nagyon is,
hogy buta volt, kell, magára,
mein Gott, berágott,
és látta, mert visszatette, hogy rosszul
repülnek, a teheneket
a legelőre,
szarvakat döfve beléjük
hátra (rossz), középre
(rossz), legelölre.
És csinált vala férfit, és
rácsinált széles női
tömegeket,
elrendezvén a dolgot azonképp,
hogy érezzék egymáson
jól magukat,
kinöveszt gyenge füvet, hajakat és hájakat
növeszt, és növeszti
azokat a fákat,
s gondolván, oly’ elég ennyi jó,
az ördögbe’ is, kifejleszti
a problémákat.
És látá Isten, hogy jó
ez is. De reménykedett
csak abban, hogy lát,
s remélte, hogy van, mert elrendez
és teremt. Elrendezi és
teremti magát.


PublisherPannon Könyvkiadó
Source of the quotationKukorelly Endre: Én senkivel sem üldögélek

Arrumação (Portuguese)


Quando o Senhor no princípio
criou os céus e a terra,
o Grande Mundo,
resmungou e logo abriu
sua mochila das graças
e tirou-as lá do fundo.
Resmungou: que tudo isto
venha a terminar em bem
e foi por isso que olhou
para a história mais à frente,
foi até à revolução,
e logo ali desligou.
Tanto faz. Tudo harmonia,
crescem frutos, tudo bem,
acabou-se a epopeia.
Produz, resmunga, pratica
várias línguas, enrouquece,
entretanto pigarreia,
vai soletrando as palavras
à maneira das crianças.
Mas Eu, Deus, como já disse,
não tenciono usar as flores,
só que no dia seguinte
achou que era uma burrice
e mudou de opinião:
eu vou precisar das flores,
mein Gott, que fartote,
viu que as vacas voam mal,
voltou a pô-las no campo,
deu-lhes os cornos em dote
- atrás não, menos no meio,
o melhor inda é à frente.
E entăo obrou o homem
e atirou-lhe para cima
grande peso de mulheres,
arrumou tudo tão bem,
uns por cima outros por baixo,
pôs a crescer as ervinhas,
os cabelos, as gorduras,
as cenouras e o nabo,
e fez nascer as tais árvores
pensando: agora já chega,
que os carregue o diabo;
equacionou os problemas.
Era isto que Deus via
que é bom, e ficou à espera
de ver tudo arrumadinho
de acordo com o que fizera.
A si mesmo arruma e cria.


PublisherQuetzal Editores, Lisboa
Source of the quotationUm jardim de plantas medicinais

minimap