Kukorelly Endre: Elszánt legyek
Elszánt legyek (Hungarian)Elszánt legyek, az nem visel meg úgy. Még mást is mondott, elég sokat beszélt, sokkal többet, mint amennyit szokott. Hogy miket, arra már nem emlékszem. Vagy nem nagyon. Valami különbségről, ezt többször használta, ezt a szót, most úgy tűnik, mintha egy ideig csak ezt hajtogatná, azt hajtogatta volna, különbség különbség, csak hogy ne legyen csönd. Aztán abbahagyta és hallgatott. Hallgat én meg nem néztem oda. Hogy hová nézett közben? Mit nézünk és mi hallható? Végül pedig még azt mondta, valaminek a végén, két csönd közé, hogy minden árva percben lehet egy kevés erőt gyűjteni, és hogy én erre szánjam el magam. A hangjára nem emlékszem. Vagyis emlékszem egy hangra, de hogy mély-e vagy magas, vagy milyen, azt nem tudom. Soha nem is tudtam. Kiment az ajtón, nem is intett. Ott ültem tovább. Még sokáig vártam. Megittam a maradék bort. Tíz évig. Vagyis tíz éve. Az ajtót nem csukta be. Este volt, bámultam ki a résen.
|