Kukorelly Endre: Königliche Praktiken (Királyi gyakorlatok in German)

Portre of Kukorelly Endre

Királyi gyakorlatok (Hungarian)


Király nem szeretnék lenni. A
királyoknak gyakorlatilag
nincs magánéletük. Állandó’
észnél lenni, folyton oda kell
figyelni. Folyton figyelni
nem lehet. Folyton köszöngetnie
kell. Egy köszönőgép. Egy kézfo
gógép. Akármelyik cipőjét
nem veheti föl. Fölvenné a
kéket. De hát nem. Mert a drappot
kell fölvennie. Valaki ezt
így kitalálta. A királyra
vigyáznak. És ő maga is min
dig vigyáz magára. Hogy le ne
egye az ingét. Rögtön fel kell
húzni egy másikat. Tartalék.
Szolgálati ingek. Kéznél van
a tartalék. Még egy kavics sem
lehet a levesében. Egyszer
mégis talált egy kavicsot a
lencsefőzelékben. Felakadt
a szakács. Ne akadjon fel. A
király titokban örült, hogy egy
kavicsot talált a lencsében.
Arra gondolt, hogy még sohasem
talált a lencséjében semmit.
Most pedig egy kis kő! Na végre
van valami a lencséjében.
Végre valami van. Történt egy
s más. Igaz, hogy majdnem kiköpte
a fogát. Az történt, hogy majdnem
kitörött az egyik foga. De
végül is nem törött ki. Noha
lötyög kicsit, ámde bennmarad.
Behívatták a szakácsot. Meg
lett neki mutatva a kavics.
Napokig teljesen kétségbe
volt esve az a szegény szakács.
De szerencsére semmi baj sem
történt. Gyorsan elfelejtették
az egészet. Elfelejtkeztek
róla. Erről az esetről is.
És semmi baj nem lett belőle.


PublisherJelenkor Kiadó, Pécs
Source of the quotationAzt mondja aki él

Königliche Praktiken (German)


König will ich weißgott nicht sein.
Die Könige haben praktisch
keinerlei Privatleben. Stän
dig auf Draht sein, immer aufpas
sen. Immer aufpassen kann nie
mand. Immerfort grüßen. Ein Grüß
apparat. Handreichmaschine.
Nie darf er irgendwelche Schu
he anziehen. Die blauen gern.
Doch nein. Weil es nun mal die hell
braunen sein sollen. Jemand hat
sich das so ausgedacht. Auf den
König wird ganz streng geachtet.
Und er achtet auch auf sich. Daß
er sein Hemd bloß nicht vollkleckert.
Sofort muß er ein anderes
anziehen. Nachschub. Diensthemden.
Nachschub ist immer gleich zur Hand.
Nicht mal ein Kiesel darf in sei
ner Suppe sein. Einmal fand er
doch einen Kieselstein im Lin
senbrei. Der Koch hing sich dran auf.
Aber er soll nicht hängen. Der
König freute sich heimlich, daß
er ’nen Stein gefunden hatte
in der Linsensuppe. Er dach
te dran, daß er noch nie was fand
in seinen Linsen. Und jetzt ein
kleiner Stein! Na endlich ist was
in den Linsen. Endlich ist was.
Ist was los. Das hat ihn freilich
bald vom Zahn erlöst. Das wars, der
Zahn war los. Fast war er es. Letzt
endlich war er ihn dann doch nicht
los. War er auch lose leicht, er
blieb doch drin. Man rief den Koch. Der
Stein ward diesem vorgeführt. Ta
gelang war der arme Koch tot
al verzweifelt. Zum Glück geschah
kein Unheil. Die Angelegen
heit geriet schnell in Vergessen
heit. Man vergaß es. Auch das. Und
kein Unheil folgte hinterher.


PublisherUnabhängige Verlagsbuchhandlung Ackerstraße, Berlin
Source of the quotationPoet's Corner 14

minimap