Kukorelly Endre: Sétálnak, kiülnek a parkba

Portre of Kukorelly Endre

Sétálnak, kiülnek a parkba (Hungarian)

Sétálnak, kiülnek a parkba, kijönnek, a Nap, a
Nap felé fordítják az arcukat, leülnek, le-
fekszenek a fűre, járkálnak a bokrok között,
halkan beszélgetnek, lassan, egymás mellett,
néha nevetnek is, valaki élesen nevet,
vagy ücsörögnek egy padon, nézik a vizet,
a kis szelet a vízen ahogy fodrozódik,
megállnak a fák alatt, valami madárhang,
micsoda erős illatok, hogy van-e ott ő, és
hogyan legyen, bűzös és piszkos és rohadt,
hogy végül is mindegy, mivel játszanak,
aztán a rügyeket vizsgálják, megtapogatják a fák
törzsét, ezekről beszélgetnek vagy hallgatnak,
a fákról, bokrokról, hogy az miféle fű,
a vízről, a Napról meg a szélről, ezekről.


They Take a Walk, they Sit in the Park (English)

They take a walk, sit in the park, they come out, they turn their faces
toward the Sun, yes, the Sun, they sit down, they
lie down in the grass, they walk among the bushes,
they converse in a low voice, slowly, next to one another in this way,
and sometimes they even laugh, someone lets out a sharp laugh,
or they just idly sit on a bench, looking at the water,
with that little wind on the water’s surface, and when it frills up,
they stop under the trees, the sound of some bird
and what strong smells, does the There exist, and
how should it be, that it is stinky and filthy and rotten,
and that in the end it’s all the same what you’re playing with,
then they examine the buds, they keep tapping at the barks
of the trees, and they talk about these or keep silent
about the trees, the bushes, about what kind of grass this is,
and about the water, the Sun and the wind, these things.



minimap