Lázár Ervin: The Rabbit, as Translator (A Nyúl mint tolmács in English)

Portre of Lázár Ervin

A Nyúl mint tolmács (Hungarian)

      A tisztás szélén egy kerek képű Úritök vigyorgott. Nagyon tehetséges volt ebben a műfajban. Istenien tudott vigyorogni. Persze ez nem túlságosan lényeges. Mivelhogy a tisztáson éppen a Kecske reggelizett. Ő sem túl lényeges, de róla akarok mesélni.
      A mese kezdetén, tehát most, egy időben a nem túl lényeges Úritök mesteri vigyorgásával, a Kecske azt mondta:
      – Mek-mek.
      Nos, ha tudnék kecskéül, ezen nyomban mondanám is, mit jelentett ez a mek-mek. A bökkenő az, hogy nem tudok kecskéül. Így hát jelenthette azt is, hogy: „Hej, de jó ez a friss réti csenkesz!”, de azt is, hogy: „Mindig csak ez a vacak réti csenkesz! Unom.” Ez azonban most már sohasem derül ki, már csak azért se, mert az erdőből kilépett a Ló, megállt a tisztás szélén, és jó hangosan azt mondta:
      – Nyihaha.
      A Kecske fölkapta a fejét, egy darabig bámult a Lóra, mint borjú az új kapura. Aztán olyan nemtudomformán széttárta a két első lábát, jelezvén, hogy ebből a nyihahából egy kukkot sem ért.
      – Mek-mek – majd kis gondolkozás után még hozzátette: – mek.
      A Ló megrántotta a vállát, egyúttal a fejét is rázta, s azt mondta:
      – Nyihaha.
      Ami jelenthette azt is, hogy „nem értem”, de esetleg azt is, hogy „jó napot”. Nem tudom. Sajnos, nem tudok lóul. Nagyobb baj, hogy a Kecske sem tudott. Közelebb léptek egymáshoz.
      – Nyihaha, nyihaha – magyarázta a Ló.
      – Mek-mek – próbálkozott a Kecske. Jó lassan, tagoltan mondta, hátha így megérti a Ló.
      De nem értette.
      A Kecske búsan vakarta a feje búbját, a Ló meg minden erejét összeszedve gondolkozott. Ettől még a szokásosnál is jobban kétfelé állt a füle. Aztán felderült a képe. Rájött, hogy tud egy kicsit szamárul.
      – I-ó, i-ó – mondta. A kiejtése nem volt ugyan tökéletes, de aki tud szamárul, azért
megértheti.
      A Kecske azonban szamárul sem tudott. De ha már a Ló idegen nyelven beszélt, ő sem akart szégyenben maradni, megszólalt birkául, azaz ahogy az előkelőbbek mondják: juhul.
      – Beee – mondta.
      A Ló rázta a fejét. Nem tudott birkául.
      Már-már úgy tűnt, sohasem vergődnek zöld ágra. Ekkor az Úritök észrevette a Nyulat, és kiáltozni kezdett neki. Úritökül. Erre az időre még a vigyorgást is abbahagyta.
      A Nyúl, tekintve, hogy a legműveltebb állatok közé tartozott az erdőben (lám, úritökül is tudott), azon nyomban megértette, miről van szó, és méltóságteljes léptekkel közelebb jött.
Legszívesebben futott volna, de hát ilyen nagy tudású állathoz, ugye, nem illik az ugrifüles futkározás.
      – Na, csak mondjátok – mondta –, szerencsére én minden nyelven beszélek.
      Ebbe a mondatba kicsit belepirult, mert az az igazság, hogy őzül éppen hogy csak makogott valamit, és sárgarigóul meg pacsirtául nem tudott egy kukkot sem.
      De azért rendes kis állat volt, legalább elpirult, ha hazudott.
      A Ló meg a Kecske nagyon megörült neki.
      – Nyihaha – mondta a Ló.
      – Mik-mek? Mik-mek? – kérdezte izgatottan a Nyulat a Kecske.
      – Azt mondja, hogy mek-mek – tolmácsolta a Nyúl.
      A Kecske arca földerült, és boldogan mondta:
      – Mek-mek, mek-mek.
      – Nyiha? Nyiha? – kérdezte most a Ló.
      A Nyúl fordított.
      – Azt mondja a Kecske, hogy nyihaha – világosította fel a Lovat.
      A Ló meg a Kecske összenevettek, és barátságosan lapogatták egymás lapockáját. Ezt a Kecske unta meg előbb. Karon fogta a Lovat, odaballagtak az Úritökhöz, és megették.
      „Vajon jól fordítottam?” – tűnődött a Nyúl, és a homlokát ráncolta.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationwww.pim.hu

The Rabbit, as Translator (English)

In a small clearing in the forest, a fat pumpkin was grinning. He was very talented in that regard. When it came to grinning, he was just unbeatable. An unimportant figure, really, but then, the Goat was just having breakfast a few steps away. He isn’t important either, but he happens to be in this story I thought of telling you.
So, right at the beginning of my story, just as the Pumpkin was doing one of his Magnificent Grins, the Goat said:
“Meh-eh-eh.”
Well now, if I knew how to speak Goat, I’d know what this meh-eh-eh means. The problem is I don’t speak Goat. This me-eh-eh could have meant: “I love these crunchy nightshades, so tasty”, but it might as well have meant something entirely different, like “Oh these darn nightshades, I am sick and tired of them.” Which of these he meant is something we will never know, because the Horse chose this particular moment to step out of the forest. He stopped at the edge of the clearing and said in a loud, booming voice:
“Neiiighaaaaa.”
The Goat stiffened and stared at the Horse like a stuck pig. Then he spread his two legs in an uncertain way, to show he doesn’t understand a single syllable of this neiiighaaaaa.
“Meh-eh-eh-eh.” Then after a bit of contemplation he added: “Meh-eh.”
The Horse shrugged his shoulders, shook his head and said:
“Neiiighaaaaa.”
Which could have meant “I don’t understand”, but it could also be interpreted as “Hello there, how are you?” I honestly cannot tell. I don’t speak Horse. Unfortunately, the Goat did not speak it either. They stepped closer to each other.
“Neiiighaaaa” the Horse tried to clarify.
“Meh-eh.” answered the Goat. He spoke very slowly and articulated each syllable with great care, so that the Horse would understand. But he didn’t understand.
The Goat scratched his head in frustration. The Horse was thinking so hard, it was making his ears burn. Then his face brightened. He remembered he can speak some Donkey!
“EEE-OOO!” he said. His accent was not perfect, but for someone who speaks Donkey, this should make sense.
No, the Goat did not speak Donkey either. But since the Horse was speaking foreign languages, he did not want to be shamed, so he started speaking Mouflon, more generally known as: Sheep.
“Baaaa” he said.
The Horse shook his head. He did not speak Sheep. It certainly seemed like their goose was cooked when suddenly the Pumpkin spotted the Rabbit and shouted over to him. In his own Pumpkin language, of course. For this, he even stopped the grinning for a while.
The Rabbit, since he was one of the most well educated animals in the forest (see, he even spoke some Pumpkin), he saw immediately what the problem was, and approached them with slow and dignified steps. He wanted to run, but merry bunny-jumping would not be fit for such a wise and knowledgeable animal, would it?
“Go on, tell me – he said. – Luckily I speak all languages.”
At that he blushed a little, because, truth be told, he babbled quite pathetically in Fish and Lark and Owl was something he never mastered.
But he was an honest little soul, at least he blushed when he told a lie.
The Horse and the Goat were very happy to see him.
“Neiiighaaaaa, neiiighaaaaa” the Horse neighed.
The Goat turned excitedly to the Rabbit. “Meh-eh…eh?” – he asked.
“He says: meh-eh-eh” – explained the Rabbit.
The Goat’s face light up and he said cheerfully:
“Meh-eh, meh-eh.”
“Neiigh… haaaa?” – asked the Horse. The Rabbit translated it.
“The Goat says: neiiighaaaaa” he said to the Horse.
The Horse and the Goat had a friendly laugh and they patted each other on the back. The Goat was the first to get tired of that. He took the Horse by the arm, they strolled over to the Pumpkin and ate it up.
“I wonder” said the Rabbit, wrinkling his forehead. “Was I a good translator?”



Uploaded byGálla Nóra
Source of the quotationsaját

minimap