Ladányi Mihály: Sei bella (Szép vagy in Italian)

Portre of Ladányi Mihály

Szép vagy (Hungarian)

Tűzijátékot gyújtanék neked szerelem,
káprázatos rakétákat,
hogy elbűvöljelek,
hosszú verssorokat, hogy körülöleljék tomporodat,
és égő mondatok hálóiba
fogjam melledet…
De lebiggyeszted a szád, csak akkor ragyogsz föl,
mikor tükörbe pillantasz.
Szép vagy, mint egy húsevő növény,
álmos és izgalmakra éhes;
csókom ijedt állata végigmászik karodon, nyakadon,
aztán égető nedvek emésztenek el.
Néha boldogan mesélnék fekete napjaimról,
a kövekről, amiket
a feneketlen szakadékba cipelek,
szánnivaló énekeimről,
amiket az emberek fülébe üvöltenék,
hogy felébredjenek,
az őrült órák kalapácskattogásáról,
amit egész éjszaka hallok,
míg nézem a hold lassan menetelését
a fal penészvirágai közt.
Szemem leragad reggel a villamoson,
de aztán újra rád nyílik, szerelem,
mert te vagy az én napom, tündöklő-tomporú!
Most
e kocsmában várok rád,
ahol piszkos abroszokon
kiloccsant borcseppek vöröslenek,
s a fejeket támasztó karok erdejében
riadt kutyatekintetek
csillagai közt
a világból,
mely a cigarettafüst ősködéből kifordul sisteregve,
tested forró pusztái villognak csak szemembe,
ahol, kopott csavargó,
kiszáradt torokkal kószálok és
háromnapos szakállal,
s már csak fáradt, véres szemem
néz szembe a világgal.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://gondolkodom.hu

Sei bella (Italian)

Per te, amore, allestirei fuochi d’artificio,
magnifici razzi
per stregarti,
lunghe righe di poesie, che abbraccino le tue
natiche, e prendano i tuoi seni nelle maglie
delle frasi ardenti…
Ma tu torci la bocca, ti illumini solo quando
il tuo sguardo allo specchio rivolgi.
Sei bella, come una pianta carnivora,
sonnolenta e di emozioni affamata:
il spaventato animale del mio bacio, percorre
in lungo il tuo braccio, il collo,
mentre mi consumano ardenti umori.
A volte racconterei volentieri dei miei giorni bui,
delle pietre, che trascino
negli abissi senza fondo,
dei miei canti miserabili,
che nelle orecchie degli uomini vorrei urlare,
per svegliarli,
dei colpi di martello delle ore impazzite,
che sento tutta la notte,
mentre osservo il cammino lento della luna
tra i fiori della muffa sulla parete.
Al mattino, sul tram, mi si chiudono gli occhi,
ma su di te li riapro, amore,
perché tu sei il mio sole, natiche splendenti!
Or’
in questa bettola ti aspetto,
dove sulle tovaglie sporche,
macchie di vino schizzate rosseggiano,
e nella giungla delle braccia che sorreggono le teste,
tra le stelle
degli spaventati sguardi di cane,
dal mondo,
che si rovescia sfrigolando dalla nebbia primordiale,
solo i deserti roventi del tuo corpo balenano negli occhi,
dove sto vagando con la gola arsa
e con la barba di tre giorni,
ormai solo i miei occhi stanchi e pieni di sangue
affrontano  il mondo,



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap